Infláció, pénzromlás

Az inflációnak sokféle definíciójával találkozhatunk az irodalomban és a tankönyvekben egyaránt. Az eredeti értelmezés a pénzmennyiség növekedésére, a forgalom papírpénzzel való telítődésére, illetve a mindezek miatt bekövetkező pénzromlásra utal. Napjainkban sokkal inkább az ár és a költségszínvonal általános és tartós emelkedéseként definiálják az inflációt, ami persze a pénz vásárlóerejének csökkenését is jelenti. Az inflációval kapcsolatban két másik fogalmat is meg kell említenünk: a defláció és a dezinfláció fogalmát. Defláción az ár és költségszínvonal csökkenését értjük, míg dezinfláción az inflációs ráta csökkenését értjük. Defláció tehát az, ha az idén alacsonyabbak az árak, mint tavaly. Dezinfláció pedig az, ha a tavalyi 14%-kal szemben az idén csak 10%-kal nőnek az árak. Az árszínvonal emelkedés és a pénzromlás összefüggése azonban nem abszolutizálható. Egyrészt nem minden árszínvonal emelkedés jelent pénzromlást is, másrészt a pénzromlás nemcsak árszínvonal emelkedésben juthat kifejezésre. Nem tekinthető inflációnak, ha az általános árszínvonal a fogyasztás összetételének változása és nem az áruárak emelkedése miatt nő meg. Ha például az általános árszínvonal azért nőtt meg, mert az emberek változatlan árak mellett kevesebb párizsit és több téliszalámit fogyasztottak, akkor az árindex növekedése nem az árak, hanem feltehetően a jövedelmek növekedése miatt következett be.