Drága marad a frankhitel

Bár a svájci jegybank (SNB) a közelmúltban 0,25 százalékra csökkentette az irányadó kamatot, ebből a hazai devizaadósok nem sokat éreznek majd a kamatok és azokon keresztül a törlesztőrészletek alakulásánál - állapítja meg az Axa Csoport Magyarország tegnap publikált elemzése. A tanulmány rámutat: az SNB 2008 októbere óta drasztikus mértékben, összesen 250 bázisponttal csökkentette az irányadó rátáját. A 3 hónapos svájci frank LIBOR (bankközi kamatláb) pedig, amely alapvetően leköveti és igazodik a jegybank célértékéhez, az október eleji 3,1 százalékos csúcsáról egészen 0,45 százalékig mérséklődött március közepére. A Lehman bedőlése előtti korszakban még a frank LIBOR-on lehetett forráshoz jutni, ám a pénzügyi válság által gerjesztett, külföldi bankok közötti bizalmatlanságnak betudhatóan jelenleg e referenciaértékhez képest már nagyjából negyven bázisponttal nagyobb az ár. A svájci jegybank monetáris lazítása így csak korlátozottabban érezhető.

A magyar adósok szempontjából ugyanakkor - emelik ki az Axa elemzői - nem a svájci frank LIBOR emelkedése jelenti a fő problémát, hanem az, hogy a romló makrogazdasági helyzetből eredően a nemzetközi befektetők érezhetően átárazták a Magyarországhoz kapcsolódó rizikófaktorokat. A svájci 3 hónapos LIBOR csökkenésével párhuzamosan a magyar országkockázat drasztikusan megugrott. A CDS- (Credit Default Swap, kötvénykockázati csereügylet) felárak által meghatározott egyéves országkockázat a tavaly szeptember előtti átlagos 50 bázispontról februárra 600 fölé ugrott, és jelenleg is a közelében tartózkodik. A forrásköltségek kalkulálásánál pedig ez az érték mint prémium közel egy az egyben beépül, így nemhogy olcsóbbá, de itt Magyarországon általánosságban drágábbá válik a finanszírozás. Így a svájci referencia-forrásköltség hiába csökkent 2,65 százalékkal, az országkockázati prémium ugyanezen időszak alatt több mint 5,5 százalékkal ugrott meg - hívja fel a figyelmet az elemzés.

A forint frankkal szembeni árfolyamában március 12-én látott hatalmas fordulat - napon belül öt százalékot izmosodott a hazai deviza - azonban alapvetően nem annak köszönhető, hogy a svájci jegybank még további 25 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatrátáját. Az erősödés kiváltó oka az volt, hogy az SNB bejelentette: annak érdekében, hogy elejét vegye a frank további erősödésének (ami rontja a helyi cégek exportkilátásait), beavatkozik a piacon, és a frankkal szembeni más devizák vételeivel gyengíti az árfolyamot. Ilyen jellegű intervencióra már 1992 óta nem volt példa, így nem is csoda, hogy 1999 óta a legnagyobb napon belüli veszteségeit volt kénytelen elkönyvelni a frank az euróval szemben. A jegybank elsősorban azért szánta el magát erre a lépésre, mivel a frank a dollárhoz hasonlóan egyre inkább egy „mentsvár” devizának kezdett számítani a globális gazdasági válság fokozódásával. Ennek hatására pedig július végétől számítva mintegy 10 százalékot erősödött a frank az euróval szemben, a bejelentést követően azonban ennek a harmadát rögtön vissza is korrigálta a svájci deviza.

A hazai lakossági adósoknak óriási a kitettsége az alpesi devizával szemben: a frankban nyilvántartott tartozásaik összege január végén megközelítette az 5400 milliárd forintot, ez bő hatvan százalékkal meghaladja az egy évvel korábbi értéket. A drasztikus növekedésben persze az élénk kereslet mellett a forint gyengülésének is komoly szerep jutott, hiszen a július végi 140 forinttal szemben március elején 215-öt is adni kellett a frank egységéért a bankközi devizapiacon. A hazai devizaadósoknak ugyanakkor gyakorlatilag csak a meglévő állománnyal kell a közeljövőben megbirkózniuk, hiszen a frankalapú kölcsönök szinte teljesen eltűntek a hitelintézetek palettájáról. Svájcifrank-alapú személyi hitelt például a nagyobb szereplők közül már csak négy tart a kínálatban, ám ők is igen borsos áron kínálják ezeket a konstrukciókat. BM