Erősek a régiós bankok

A régiós hitelintézetek tőkehelyzete stabil, és ha netán szükségessé válik a külső beavatkozás, az anyabankjaik és az állam segítségére egyaránt számíthatnak - legalábbis ez olvasható ki a legfrissebb stressztesztek, illetve jelentések megállapításaiból. A cseh bankok „rugalmasak” a működésüket terhelő kockázatokkal szemben, még az elvégzett stressztesztek legpesszimistább forgatókönyveinek alkalmazásakor is - állapítja meg a Cseh Nemzeti Bank (CNB) tegnap bemutatott stabilitási jelentése. A CNB szerint az országban működő, jórészt külföldi tulajdonú piaci szereplők tőkehelyzete kielégítő, jó kiindulási pozíciókkal vágtak neki a recessziós időszaknak, és nincsenek mérgező eszközeik. A helyi bankszektor emellett - mutat rá a jelentés - kimagasló, 12,9 százalékos öszszesített tőkemegfelelési mutatóval rendelkezik.

Ennek ellenére a cseh jegybank szakértői szerint is szükségessé válhat tőkeemelés a tulajdonosok részéről, ha a gazdaság a pesszimista változatok szerint fejlődik tovább. Robert Holman, a CNB ügyvezető igazgatója szerint pedig a bankok „komoly veszteségeket” könyvelhetnek el, ha a problémás hitelek aránya - a legrosszabb forgatókönyv szerint - dinamikusan emelkedni kezd.

Hasonló következtetésekre jutott a hazai bankszektort illetően a közelmúltban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a pénzügyi felügyelet: előbbi megállapításai szerint az idén a bankrendszer tőkehelyzete is romolhat, annak szintje azonban 10 százalék felett maradhat, ez aggregált szinten továbbra is elégséges a lehetséges sokkok kivédéséhez. Egyes, főként a tőkepozíciójukat aktívan menedzselő bankok tőkemegfelelése azonban - mutat rá az MNB - jelenleg 8 százalék körüli, ez tőkebevonást tesz szükségessé annak érdekében, hogy minden intézmény sokkellenálló képessége a kívánatos, 9-10 százalék közötti tőkemegfelelésnek megfelelő szintre emelkedjen. A tőkehelyzet erősítésének a jegybank szerint három forrása lehet: egyrészt a 2008-2009-es profit minél nagyobb arányú visszaforgatása a tőkepozíció erősítésére, másrészt az esetlegesen egyedi szinten szükségessé váló anyabanki vagy külső forrásból megvalósuló pótlólagos tőkebevonás, harmadrészt a hazai hatóságok közreműködésének igénybevétele. (Az MNB által említett eszközökből már mindháromra akadt példa, hiszen a bankok többsége itthon hagyta a tavalyi profitot, és egyaránt volt precedens tulajdonosi és állami tőkeemelésre - utóbbira az FHB-nál - is.)

A PSZÁF pedig utal arra: mivel mind az alapvető tőke, mind pedig a szavatolótőke növekedése meghaladta a tőkeszükséglet növekedési ütemét, ezért a szektorszintű Tier1 ráta, illetve a tőkemegfelelési mutató is emelkedett 2008-ban. Az ily módon előállt év végi 11,43 százalékos tőkemegfelelési mutató majdnem pontosan megegyezik az EU nagybankjait 2008 harmadik negyedében jellemző szolvenciaráta középértékével.

Némileg meglepő, de nem jártak ijesztő eredménnyel a stressztesztek a balti, illetve posztszovjet államokban aktív svéd bankoknál sem: egy az Economist című gazdasági lap által idézett mérés szerint a legborúlátóbb forgatókönyvek megvalósulása sem járna 6 százalék alatti Tier1 mutatóval, ennél jobb eredményt pedig az amerikai bankrendszer sem tudott felmutatni. VG