Bankvezéreket tett lapátra a hitelválság

A harmadik legnagyobb francia bank vezérigazgatója, Georges Pauget nem követi a svájci UBS vezetőjének példáját. Marcel Ospel a múlt hónapban mondott le, miután kiderült, újabb 19 milliárd dolláros rossz hitelei miatt az UBS az első helyre került a nemzetközi pénzintézetek veszteseinek listáján. Ospel egyébként sem élvezhette hosszasan az igazgatói örömöket, elődjét, Peter Wufflit a nyáron váltotta, szintén a jelzálogpiaci veszteségek miatt. Ospel utódja Marcel Rohner lesz a bank élén.

A múlt hét végén bejelentett 5,5 milliárd eurós veszteséget követően Pauget kifinomultabb megoldást választott a konzekvencia levonására: saját távozása helyett a Crédit Agricole befektetési bankjának igazgatóját, Marc Litzlert váltotta le a Calyon éléről, és helyére Patrick Valroffot nevezte ki.

Európában még a brit Bear Stearns vezérigazgatója, James Cayne kényszerült lemondásra a múlt év végén. A 73 éves vezetőnek a befektetési bank hatalmas subprime veszteségei miatt kellett távoznia a jórészt általa felépített társaságtól.

Érdekesség, hogy a másik nagy jelzálogpiaci kitettségű svájci bank vezérigazgató-cseréjét néhány hónappal a pénzpiaci válság kirobbanása előtt hajtották végre. Oswald Gruebel tavaly februárban mondott le az akkor még szép eredményeket mutató Credit Suisse éléről, azóta viszont utódja, Brady Dougan nem győzi leírni a jelzálogpiaci befektetések rossz hiteleit.

Az Egyesült Államokban - ahol a válság kirobbant - érthető okokból eddig több fej hullott, mint az öreg kontinensen. A Citigroup tavaly novemberben leköszönő elnökének, Charles Prince-nek a helyébe a rivális Morgan Stanley-től érkező Vikram Pandit lépett, míg Stan O’Nealt a Merrill Lynchnél John Thain követte. Más bankvezérek kényelmesebb helyzetben érezhették magukat. A hatalmas veszteségek ellenére sem távolították el őket, sőt több millió dolláros év végi bónusszal jutalmazták a Lehman Brothers élén álló Richard Fuldot, a Goldman Sachsnál Lloyd Blankfeint és a Morgan Stanley-t igazgató John Macket. Európában a Deutsche Bankot érte még jelentősebb veszteség, de emiatt Josef Ackermann helye sem került veszélybe. GT