Integrált bankrendszer

A jelenlegi globális pénzügyi válság miatt különösen aktuális a Magyar Nemzeti Bank szakértőjének a közelmúltban megjelent tanulmánya. Fischer Évának a Pénzügyi integráció kihívásai a kelet-közép-európai régióban címmel az MNB-szemlében megjelent írása ugyanis azt vizsgálja, milyen kockázatai vannak, hogy a kelet-közép-európai országok bankszektorai mélyen integrálódtak az anyaországbeli s így a nemzetközi folyamatokba. A szerző a tulajdonosi összetételen keresztüli potenciális fertőzési utak alapos vizsgálata után a pénzügyi hatóságoktól elvárható alkalmazkodási igényeket vet fel.

A kelet-közép-európai régió országait a magas külföldi tulajdonosi jelenlét miatt nagyon magas fokú pénzügyi integráció jellemzi. A vizsgált régióban a legjelentősebb huszonnégy bankcsoport adataira kiterjedő vizsgálat szerint a kelet-közép-európai országok bankpiacain keresztül megvalósuló pénzügyi integráció 2007 végén - országonként eltérően - 57-96 százalékos volt, azaz ilyen arányt tett ki azon hitelintézetek összesített piaci részesedése, amelyek külföldi anyabanki háttérrel rendelkeztek.

A tulajdonosi kapcsolatokon keresztül mindkét irányban magas lehet a fertőzés kockázata: az anyabankok országaiban kialakuló probléma könnyen átterjedhet a leányvállalatok országaira, s viszont: a kelet-közép-európai régióban kialakuló probléma átterjedhet az anyavállalatok bankpiacaira. A fertőzés valószínűsége és súlyossága nagyban függ attól, hogy egyedi, országspecifikus, regionális szintű vagy globális problémáról van-e szó - mutat rá a szerző. Az anyabank-leánybank irányú fertőzési lehetőség minden kelet-közép-európai országban nagyon magas - állapítja meg a tanulmány. Akár egyedi probléma is súlyos zavarokat okozhat a leánybankok országaiban, mivel több olyan bankcsoport van (például az Erste vagy az UniCredit), amelynek leányvállalatai 10 százalék feletti piaci részesedéssel rendelkeznek.

Ha az anyavállalatok országaiban általános probléma merül fel, akkor a hatások még súlyosabbak lehetnek. A leánybank-anyabank irányú fertőzési útvonalat vizsgálva megállapítható, hogy bár egyedi leánybanki probléma viszonylag kevés esetben tud turbulenciát okozni az anyavállalatok „home” piacán, regionális szintű probléma kialakulásakor már számos „home” ország érintett lehet (például Ausztria). Figyelembe véve a fertőzési kockázatok jelentőségét, fontos, hogy a bankcsoporton belüli tőke- és likviditásallokáció megfelelő legyen, vagyis minden tagnál biztosítva legyen a folyamatos és biztonságos működés. Különös kihívást jelent ez a jelenlegi sérülékeny környezetben, amikor az egyes hatóságok elsősorban saját országuk pénzügyi stabilitása érdekében igyekeznek intézkedéseket hozni, egyes esetekben akár korlátozva a határon átnyúló forrásátcsoportosítást.

Az egyre jelentősebb pénzügyi integráció kezelése kihívást jelent minden pénzügyi hatóság számára - vonja le a következtetést a tanulmány, amely egyenként is foglalkozik a „felelősök” szerepével. Felügyeletek. Mivel a leánybankok és anyabankok felügyeletéért más-más felügyeletek felelősek, a bankcsoport egésze helyzetének és kockázati kitettségének megítélése egyre nehezebb feladat a konszolidálásért felelős felügyelet számára. Másfelől, mivel egy leánybank kockázati kitettsége egyre kevésbé ítélhető meg egyedi szinten, a leánybankok felügyeletét végző hatóságok számára is fontos, hogy hozzáférhessenek bizonyos bankcsoportszintű információkhoz. A transzparencia növelése és a felügyeletek közötti kétirányú információáramlás biztosítása így kiemelt cél. Hosszabb távon megoldás lehet egy EU-szintű vagy vezető felügyeleti hatóság létrehozása, amely ezeket a jelentős, határon átnyúló tevékenységet végző bankcsoportokat felügyelné.

A megoldások kidolgozásánál azonban fontos, a felügyeleti tevékenység centralizálása ne veszélyeztesse azt, hogy azokban az országokban, ahol a bankcsoport jelentős tevékenységet végez, a pénzügyi hatóságok megfelelő információkkal rendelkezzenek, és probléma esetén időben értesítést kapjanak - hívja fel a figyelmet egy fontos szempontra a tanulmány.

Jegybankok. A jegybankok esetében is fontos, hogy likviditásnyújtási feltételeiket (például az elfogadható fedezetek köre) harmonizálják, így a bankcsoport egyes tagjai azonos feltételek mellett juthassanak jegybanki likviditáshoz a különböző országokban. A kelet-közép-európai régió viszonylatában tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bár a vizsgált országok nem tagjai az eurózónának, hitelintézeteiknél a devizakihelyezések finanszírozásához kapcsolódóan jelentős eurólikviditási igény merül fel, amelynek kielégítésében elsősorban az anyabankokra számítanak.

Pénzügyminisztériumok. A jelentős, határon átnyúló tevékenységet végző bankcsoportoknál a kormányzati beavatkozás költségmegosztásának kérdése - EU-szintű, nemzetek feletti források hiánya miatt - jelentős kihívást jelent, mivel a bankcsoport egészének „megmentése” egy ország számára túl nagy teher lenne. A jelenlegi turbulencia felhívta a figyelmet arra, hogy az állami beavatkozások torzíthatják az egységes versenyfeltételeket (level playing field), ennek megakadályozása érdekében EU-szintű koordinált beavatkozásokra, nem pedig egyedi, egymástól elszigetelt, országszintű megoldásokra van szükség.