Vajon szükséges e az okmányirodai ügyintézés? Kérdeztem ezt magamtól akkor, amikor eladtam életem első, gyönyörűséges, bár 10 éves Opel Astráját. Sajnos be kell, hogy valljam, azt mondtam, hogy NEM. Minek is lenne rá szükségem, hiszen a kereskedés, aki által eladtam, azt ígérte – bizonyos plusz pénz reményében persze – hogy mindent intéz helyettem, az eladást és az átírást is.

Ebben a hitben éldegéltem hónapokon keresztül, mikor is megkaptam azt a felszólítást, ami megpecsételte további heteim és érzelmeim alakulását. A felszólítás nem volt más, mint hogy gyorshajtás miatt eljárást indítottak ellenem. Ez önmagában talán nem is jelentett volna olyan nagy ügyet, csak a probléma az volt, hogy a hatóságok szerint a már 4 hónapja eladott Opel Astrámmal hajtottam gyorsan 1 hónappal ezelőtt. Ez ugye az Önök számára is hihetetlen? Ennek tükrében még aznap meglátogattam a legközelebbi okmányirodát az adás-vételi szerződésemmel. Itt ért a hidegzuhany, a gépjármű még mindig az én nevemen volt. Sem a kereskedés, sem az új tulaj nem tartott igényt arra, hogy bejelentsék a tulajdonosváltást és ezzel együtt megkapják az új forgalmit és törzskönyvet. Az eltelt 4 hónap alatt az én nevemre szóló forgalmi engedéllyel használták az autót. A kedves hölgy szerint azonban én is hibáztam, mert az eladónak is bejelentési kötelezettsége van eladás esetén. Úgy a biztosító, mint a hatóságok felé. A büntetést sajnos nekem kellett kifizetnem plusz még a másik bírságot is, amiért nem történt meg az átírás az adás-vételtől számított 15 napon belül. Dühömben próbáltam elégtételt venni a kereskedéstől, de az ügyintéző, aki akkor segített nekem, már természetesen nem dolgozott ott, simliskedett és ezért megváltak tőle. Mindig tanul az ember, csak az okos a más kárán.

Sok vállalkozónak megérheti, ha nyugta adás helyett számlát állít ki a vásárlónak, ekkor ugyanis egy olcsó számlázó program kiválthatja az online pénztárgépet, amit ugye, szeptembertől kötelező használni a kereskedéseknek. Az online adatkapcsolatra képes pénztárgépek bevezetésének indulási dátuma, tehát ez év szeptember elseje. Augusztus 31-ig van lehetőség lecserélni a régi, hagyományos pénztárgépeket az online gépekre.

Az átmenet, mint ahogy vártuk, nem zökkenőmentes, mivel a beszerezhető online gépek forgalmazásának engedélyei szinte az utolsó pillanatban lettek meg és még a lista sem teljes; hiszen vannak olyan forgalmazók és pénztárgépek is, amelyek még mindig várnak az engedélyekre. Azonban, ahhoz hogy az újonnan bevezetett rendszer, a hozzá fűzött adó- és gazdaságpolitikai célkitűzéseket sikeresen tudja hozni, úgy nagy valószínűsítéssel szeptember 1-től a NAV ellenőrei is megkezdik a munkájukat. Elképzelhető, hogy nem feltétlen kötelező minden érintettnek, a drága online pénztárgépeket beszereznie. Sokan abban gondolkodnak, hogy élnek az áfatörvény adta lehetőséggel, miszerint minden adóalany, köteles a törvény rendelkezéseinek megfelelő bizonylatot kiállítani, az általa folytatott gazdasági eseményről. Tehát az adóalany köteles a termék értékesítéséről, vagy szolgáltatás nyújtásáról számlát kibocsátani, a termék beszerzője részére, vagy a szolgáltatás igénybevevője részére. Abban az esetben, ha a szolgáltatás igénybevevője, vagy a termék beszerzője, az ellenérték adót is tartalmazó összegét készpénzzel megtéríti, és nem kéri a számlát az adóalanytól, akkor az adóalany mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól. Viszont így köteles a nyugta kibocsájtásáról gondoskodni. Ennek értelmében a törvényi előírások alapján tehát az adóalany, nyugta helyett, számlát is kiállíthat. Így az adóalany mentesül a nyugta-, (a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugta) kibocsátásának kötelezettsége alól. A gazdálkodóban így felmerül, hogy sokkal inkább megéri a nyugtaadás helyett a számlakibocsátás mellett dönteni és az új drága adatkapcsolatra is alkalmas pénztárgép helyett egy olcsó számítógépet és számlázó programot beszereznie a határidőre. Egy egyedi ügyben, a bírósági ítélet jogerősen, a kereseti kérelemnek helyt adva az adóhatóság érvelését elutasította és megerősítette. Az adózó akkor is dönthet számla kibocsátásáról, nyugta kibocsátása helyett, ha egyébként rendelkezik pénztárgéppel. Az adóhatóság azzal érvelt, hogy a pénztárgéppel rendelkező adózók esetében a gépi nyugta adása kötelező, amely kötelezettség a számítógéppel előállított számla előállításával, nem váltható ki. Ezen kívül azt is megemlítette, hogy az adózó nem minden estben állíthat ki számlát a vásárlás, hanem csak a vevő kérésére. Sok kereskedésnek nem biztos, hogy megérné, csak számlát adni, mivel a nagy forgalom, vagy az üzlet jellege miatt a tömeges számlakibocsátás nem kimondottan lenne megoldható. Az adóhatóságtól mindenesetre várhatóak a bírságolások. Vajon lesz-e az adóalanyoknak döntési szabadsága, arról, hogy számlát adjon, avagy nyugtát, mely utóbbihoz elengedhetetlen a pénztárgépek cseréje. Illetve az online pénztárgépek beszerzése vajon kötelező még akkor is, ha azzal egyébként nem kell majd semmilyen forgalmat regisztrálni?

Hazánkban az új autók forgalma enyhén visszaesett. Nálunk nem olyan népszerűek az egyterűek, mint Európában, terepjáróból azonban átlagosan többet adnak el itthon. A dízelautó továbbra is sláger. Hazánkban az elmúlt két évben az új autók forgalma enyhén visszaesett. A mini- és kiskategóriás autók piacán érezhető csökkenést a korábban meglehetősen alacsony forgalommal bíró nagyobb autók iránti igény növekedése ellensúlyozta. Más országok autópiacaival ellentétben az egyterűek iránti kereslet nem emelkedett az elmúlt egy évben. A dízelmotoros autók továbbra is egyre nagyobb piaci részesedést tudhatnak a magukénak, a benzinesek rovására. Az új autók hazai átlagára mintegy öt százalékkal alacsonyabb az európai átlagnál. A másfél évvel ezelőtti áremelkedés után most újra emelkedő tendencia jelei mutatkoznak, legintenzívebben az alsó középkategóriában. Egy kivétellel minden kategóriában esett az új autók forgalma Európában, az alsó középkategória dinamikus bővülésének jóvoltából azonban a teljes forgalom 0,2 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. A legnagyobb visszaesést (–10,3 százalék) és a legmagasabb áremelkedést (6,0 százalék) egyaránt a minikategória produkálta. A kiskereskedelmi árak – a kivételesen magas adótartalom miatt – az északi országokban jóval magasabbak az európai átlagárnál. Forgalom szempontjából az öt legnagyobb európai ország autópiaca meglehetősen vegyes képet mutat. Németországban és Franciaországban három százalék feletti áremelkedés mellett enyhén növekedett a forgalom. Az olasz autópiac eladásai éves szinten mintegy öt százalékot estek, a kontinens legdinamikusabb áremelkedése mellett. Nagy-Britanniában a folytatódó forgalomcsökkenés ellenére az árak újból emelkedni kezdtek. Éves szinten Kelet-Európában a forgalom jelentősen visszaesett, Lengyelországban harminc százalékkal kevesebb autót adtak el, mint egy évvel korábban. Az új autók átlagára összességében az európai átlag alatt maradt.

Úgy kellene bemutatni az autó finanszírozást, hogy egy laikus is megérthesse, milyen kockázatokat rejt magában, melyek azok a tényezők, amelyeket feltétlenül át kell gondolni az autóhitel felvétele, hovatovább már az autó kiválasztása előtt.

Erre azért lenne szükség, mert igaz ugyan, hogy a pénzügyi vállalatokra Magyarországon elég sok szabályozás vonatkozik, viszont még mindig találnak olyan kiskaput a autóhitel finanszírozók, pénzintézetek, amellyel vásárlásra bírják a lakosságot. Ha pedig a finanszírozók kihasználják ezeket a kis kapukat, akkor az ügyfelek számára kellene gátat szabni a felelőtlen költekezésben. De hogyan? Segíthet ebben a PSZÁF ajánlása? Vagy a finanszírozók önszabályozásra kényszerülnek?

Úgy tűnik, hogy a mai Magyarországon túl nagy a “hiteldemokrácia”, miközben sokan nincsenek is tisztában a legalapvetőbb pénzügyi fogalmakkal, mint például a hitel és lízing közötti különbséggel, a KHR-rel, és a kondíciókkal (THM, stb.). Miért ölthetett Magyarországon ilyen hatalmas méretet a hitelezés? Milyen a pénzügyi kultúránk egy fejlettebb országhoz (Ausztriához) képest? Van még miben fejlődnünk? Vagy egy egészséges növekedésnek lehetünk szemtanúi? Erre már a televízióban is választ kaphatunk, amikor is a több tízezer bedőlt banki ügyletről, visszavett autókról, szomorúra forduló emberi sorsokról hallunk. Nem tanulunk mások kárán?

Milyen irányban kellene elmozdulnia az autófinanszírozás egészének ahhoz, hogy sem a lakosságban sem pedig a pénzügyi vállalatok növekedésében ne essen csorba? Lehet olyan szabályozás, amely mindkét félre pozitív hatással lesz? Nagyon remélem, hogy igen – és természetesen nem a pénzügyi vállalatok miatt, hanem a lakosság miatt. Ha az idősebb generáció megélt hitel nélkül, akkor mi miért szeretnénk minden áron előre hozni fogyasztásunkat?

A lakosság körében azt kellene tudatosítani, hogy „ne vállaljuk túl magunkat”, nem pedig azt, amiről minden reklám szól: mi megérdemeljünk, hogy például egy új autónk legyen. Ezt mindenkinek saját magának kellene eldönteni, hogy tényleg “megérdemli-e”, vagy egyáltalán belefér-e a családi költségvetésbe. Az autóhitel kalkulátor használata nem lenne túl megerőltető. A média túl nagy hatással van ránk. Nem szabad mindent elhinni, amit a reklámokban hallunk, hiszen nem véletlenül vizsgálja őket a Gazdasági Versenyhivatal sem, csak sok esetben nem hallunk róla, hogyan tévesztenek meg minket a reklámokban (és nem egy példa lenne erre az autós reklámokkal kapcsolatban).

A mezőgazdaság fejlesztésére, mint ismeretes jelentős forrásokat különít el az Európai Unió. Ezekből a forrásokból meghatározott feltételek esetén lehet kifizetéseket teljesíteni.

Az Egyesült Királyságban a mezőgazdaság szerepe jelentős, ezt az is bizonyítja, hogy egyrészt vidékfejlesztés, másrészt mezőgazdasági támogatás címen évente óriási összegeket osztanak szét az angol farmerek között: 2000-ben és 2001-ben összesen 40.000 farmernek 863 millió fontot fizettek ki a szántóföldi területek támogatására, rostlentámogatásra pedig 600 farmernek összesen 8 millió fontot. Főszabály az uniós források felhasználásánál, hogy ugyanarra a földterületre csak egy címen lehet támogatást igényelni. Amint azt az alábbi eset bizonyítja, ez nem mindig teljesül – hála a felhasznált támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzés hiányosságainak.

Joseph Bowden és fia hosszú ideje 140 hektáros földterületen gazdálkodott az Eastacombe-i farmjukon Heatonban, Barnstaple közelében Észak Devonban. Gabonaféléket, répát, olajosmagvakat és lenmagvakat termeltek részben saját, részben bérelt területeken. Bowden maga intézte a farmmal kapcsolatos adminisztráció nagy részét, többek között a közös agrárpolitikai támogatások igénylését, és az ehhez kapcsolódó adminisztratív feladatokat. 1994 és 1996 között Bowden több alkalommal egyszerre két címen is igényelt támogatást az Európai Unió strukturális alapjaiból. Az összeget egy gabonatároló építésére kívánta fordítani, amely időközben leégett, és azt a biztosító által kifizetett biztosítási díjból építette újra. Saját állítása szerint természetesen a tűzben, amelynek eredetét nem tudták bizonyítani, gabonaterményei is elégtek. Bowden, mivel a termés értékesítésére előre szerződést kötött, szintén jelentős kártérítést kapott a biztosítótól. A 2002 novemberében lezárult ügyben a vád agrárpolitikai támogatások jogtalan igénybe vétele, kísérlet támogatások jogtalan igénybevételére, hamis számlázás és biztosítási csalás volt. A vádpontok közül a hamis számlázást nem tudták bizonyítani, de a többi vádpontban a bizonyítékok elegendőek voltak arra, hogy a farmert letöltendő börtönbüntetésre ítéljék. Remélhetőleg a feltárt hiányosságok megszüntetésére is megtörténnek a megfelelő intézkedések, hiszen a korrupció elleni küzdelem immár közösségi szinten folyik.

A biztonság elve azt a követelményt tartalmazza, hogy a beruházás gazdaságilag hasznos üzemideje és a kölcsöntőke visszafizetési ideje, továbbá az össztőke jövedelmezősége és az idegen tőkével kapcsolatos adósságszolgálati kötelezettség között az összhang biztosított legyen. A vállalkozás forgalmi folyamatát tőkevisszafizetési kötelezettségek nem zavarhatják meg, mert ebben az esetben a hosszú lejáratú kötelezettségeket rövid lejáratú banki hitelekből kell teljesíteni. Ezen hitelek hitelező által történő felmondása esetén a likvid eszközök és a likviddé tehető vagyoni értékek mintegy “felszívódnak” és ezáltal a vállalkozás sajnos csődbe juthat.