A bankok fejlődése, a hitelezés kialakulása

A középkorban az észak-olasz területen jelent meg e legjelentősebb bankfejlődés, ekkor a pénzváltás feladata jelentett új területet. Aztán kialakult egy új üzletág, ez a letétgyűjtés. A letét első formája, amikor a kereskedők ugyanazokat a pénzdarabokat kapták vissza, mint amelyeket elhelyeztek a pénzváltóknál, ez volt a reguláris letét. Az irreguláris betét, amikor a kereskedők már nem ugyanazokat a pénzdarabokat kapták vissza, mint amelyeket elhelyeztek. A letét jellemzője, hogy elhelyezője őrzési díjat fizet. Ez fokozatosan csökkent, majd végül teljesen megszűnt. Lényeges változás volt, amikor a váltók kamatot kezdtek fizetni a náluk elhelyezett, megőrzésre átvett pénzért. Ezzel a változással létrejött a betét üzletág és a hitelezés. Az ipari forradalom időszakában megváltozott a pénzforgalom nagysága, a további fejlődéshez sok és olcsó hitelre volt szükség. Az igények kikényszerítették a bankok fejlődését. A mai bankok tevékenysége és az általuk nyújtott szolgáltatások igen sokfélék. A bankok tőkeerő és ennek megfelelő kötelezettségvállalás szerint is eltérő csoportokat alkottak, kialakultak a ki-, közép- és nagybankok. A bankok között már a korai időszakban kialakult az együttműködés. A nagyobb tőkeerejű bankok a kisebb bankok részére is végeztek szolgáltatásokat. Az együttműködés függő helyzet kialakulását jelentette a kisebb bankok részére. A nagybankok tevékenységétől függ a gazdaság pénzellátása. A kezdeti időszakban minden banknak jogában állt bankjegyek kibocsátása, de a felhasználók részére ez igen nagy nehézséget okozott. A bankjegyek beváltásakor a felhasználóknak nagy távolságra lévő bankokat kellett felkeresniük és nem mindig ismerték a jegyek kibocsátóját sem, ami igen jelentős kockázatot jelentett. A bankjegyek kibocsátást később néhány bankra korlátozták. A XIX. század végén és a XX. század elején egyetlen bank jogává tették. Ezt a bankot nevezték jegybanknak (bankjegykibocsátó bank).