A kereskedelem okait és hatásait modellező elméletek

A kereskedelem okait és hatásait modellező elméletek jelentős része azon a feltevésen alapul, hogy az országok közötti kereskedelmet semmi nem korlátozza. Köztudott azonban, hogy mióta kereskedelem és államok léteznek, azóta a legkülönbözőbb vámokat, illetékeket vetették ki a más országból, városból érkező árukra. A középkori szabad királyi városok legfőbb bevételi forrása éppen ez volt. A 19. század óta az állami szabályozás története nem más, mint a protekcionizmus és a szabad kereskedelem váltakozása, mondhatni küzdelme. A szabadkereskedelmi elvek azonban egy rövid időszakot leszámítva, soha nem válhattak meghatározóvá, legfeljebb kevésbé szorultak háttérbe. Protekcionizmusnak nevezzük a kereskedelempolitika azon cél- és eszköz¬rendszerét, amellyel az állam biztosítani és javítani kívánja az ország világpiaci versenyképességét, előnyben részesítve a hazai termelőket a külföldiekkel szemben. Nagyon gyakran tartják szükségesnek a fejlődésben lemaradt országok vagy iparágak felzárkóztatása érdekében a hazai termelők védelmét. Ettől várják a világpiaci versenyben elfoglalt pozíció megerősödését. Az esetek nagy részében ilyenkor átmeneti intézkedésről beszélnek, de bizony az átmenet soha nem bizonyul rövidnek. A differenciált fejlődés következtében, az „életgörbéjük" hanyatló szakaszában lévő termékeket gyártó, a versenyben alulmaradó ágazatok szintén igényelhetik az átmeneti vagy akár tartós védelmet. Meg is kapják, amennyiben ez a kormányzat gazdaságpolitikai céljaival összhangban van.