A GMU-tagság előnyei

A GMU-tagság előnyei egyértelműen mikrogazdasági jellegűek, tehát elsősorban az üzleti, pénzügyi, hitel szféra szereplői profitálnak majd belőle. A költségek ezzel szemben makrogazdasági szinten jelentkeznek. A GMU védernyő funkciója világgazdasági zavarok idején domborodik ki, mindenekelőtt akkor, ha a külső sokkok nem aszimmetrikusak. A Gazdasági és Monetáris Unióba való belépéssel, illetve az arra való felkészüléssel kapcsolatos a gazdasági növekedés és az egyensúly (az infláció, illetve az államháztartási deficit csökkentése) közötti célkonfliktus. Az infláció mérséklésének legfőbb eszköze az olyan árfolyam-politika és árfolyamrendszer, ami nem akadályozza a forint felértékelődését. A növekedés Magyarország útja az Európai Unióba és stabilitás dilemmájának feloldása érdekében hasznos lesz elemezni az ír tapasztalatokat, mivel Írországnak is meg kell küzdenie a GMU-ban ezzel a célkonfliktussal. Az EU-tagsággal vállalandó kötelezettségekből adódik, hogy utána nem kerülhető ki a GMU-tagság sem. Nem mellékesek azonban Magyarország belépési feltételei, elsősorban a forint pénzcsere előtti árfolyama. Ebben olyan megegyezésre kell jutni, hogy a GMU-hoz való csatlakozás ne rontsa a magyar üzleti szféra hosszú távú versenyképességét, már csak azért se, mert a GMU, illetve azon belül az Európai Központi Bank monetáris politikája nem tekinthető túlzottan növekedésbarátnak. A GMU-tagságra való felkészülés időszakában célszerű előtérbe állítani a gazdaságpolitika növekedésösztönző elemeit (beleértve a megtakarítások ösztönzését és a tőkepiacok fejlesztését) természetesen a mindenkori külgazdasági környezet és belgazdasági egyensúlyi korlátok figyelembevételével. A GMU-ba való belépés után megszűnnek a gazdasági növekedés külső egyensúlyi korlátai, a versenyképességi problémák pedig egyre inkább regionális szinten fognak jelentkezni. Ezzel felértékelődik a regionális politika, és az erre szolgáló közösségi források bevonása.