A feltűnően alacsony és a feltűnően magas mutató értékeket egyaránt kellő fenntartással célszerű fogadni. Az alacsony jövedelmezőség mögött sokszor adózási megfontolások állnak. Mélyebb vizsgálatra érdemes az is, hogy mi rejlik a szokatlanul magas értékek mögött.

A szakágazati átlaghoz történő viszonyításnál fokozott óvatossággal kezeljük a vegyes profilú (több lábon álló) cégeket. Kicsi ugyanis annak az esélye, hogy a főtevékenység erőforrásigénye, jövedelmezősége és kockázata az egyéb tevékenységekre is jellemző legyen.

Ez az érték alapú megközelítés is természetesen a cash flow-ból indul ki, de nem a múltbeli szerkezetre, hanem a jövőbeli (prospektív) képződésre koncentrál. Egy vállalkozás piaci értéke első körben az alábbi számítás eredménye:

Piaci érték = (részvények száma * árfolyam) + nettó adósságállomány, hitelek

Ebben az összefüggésben a nettó adósságállomány a kötelezettségek könyv szerinti értéke a pénzállománnyal
csökkentve. A részvények számának és árfolyamának szorzatát részvényesi értéknek is nevezik. De miért képvisel értéket részvényesei számára egy vállalkozás? Azért, mert sokkal több, mint eszközeinek összessége: jövedelemtermelő képességgel rendelkezik.

Könnyen belátható, hogy a cég értéke a jövőben képződő pénzjövedelmeinek függvénye: értékét a tevékenységéből várható, jövőben képződő szabad cash flow-k együttes jelenértéke adja.

Természetesen bizonyos iparágakban ennél hosszabb időtáv elemzése is szükséges lehet, míg máshol a gazdasági ciklusok az ötévesnél rövidebb időtartam használatát sugallják.

Az adatok feldolgozása a pénzügyi kimutatások kiigazításával, korrekciójával folytatódik. A kiigazításokra az adathalmaz szabványosítása miatt van szükség, mert az elemzést végző célja, hogy a múltbeli adatokat olyan formába hozza, hogy azokból kiindulva a jövőre vonatkozóan megbízható és reális várakozásokat fogalmazhasson meg.

A kiigazítások a pénzügyi kimutatások (mérleg, eredménykimutatás, felvett hitel) olyan természetű módosítását jelentik, ahol a vállalat üzleti tevékenységére egyébként nem jellemző elemeket kivesszük az értékelésből, így azok – helyesen – nem fogják a jövőre vonatkozó várakozások információs bázisának részét képezni.

A kiigazított adatok használata azonban nem csak a jövőre vonatkozó becslések miatt lehet indokolt, hanem a jelen pénzügyi helyzetének helyes elemzését is segíti, lehetővé teszi az iparági adatokkal való reális összehasonlítást (jövedelmezőség, tőkeszerkezet összetétele stb.).

A vállalatok saját teljesítményének, fejlődésének mérése is a kiigazított adatok vizsgálatán keresztül válik csak lehetővé, hiszen a pénzügyi kimutatásokban évről évre szerepelnek olyan tételek, amelyek nem a szigorúan vett üzleti folyamatokhoz kötődnek, ellenben jelentősen megváltoztatják a vállalkozás eredményességéről kialakult képet, akár pozitív, akár negatív irányban.

Ennek egyik magyarázatául azt szokták fölhozni a hagyományos elemzés bírálói, hogy a tapasztalatok szerint gyenge a korreláció a vállalkozás korábbi beszámolóiban kimutatott számviteli eredményei és részvénypiaci teljesítménye között.

A másik sokat hangoztatott érv szerint a különféle országok számviteli előírásai olyan lényegesen különböznek, hogy ugyanazon cég egészen más összegő nyereséget mutatna ki A országban, mint B-ben. Ha a számviteli eredmény iránti bizalmunk meginog, akkor az áttekintett ráták közül elsősorban a jövedelmezőségi mutatók azok, amelyek kiegészítésre (esetleg: helyettesítésre) szorulnak. Logikailag is belátható, hogy a számviteli eredményen nyugvó jövedelmezőség nem konzisztens a CAPM modellel. Nem lehet az, mert a beszámoló eredménykimutatása az adóssággal való finanszírozás tőkeköltségét, a hitelkamatot elismeri csökkentő tényezőként, a tulajdonosi tőke után elvárható hozamra azonban nincs tekintettel.

A számviteli nyereség megállapításánál a saját tőke ingyenes forrásként viselkedik. A probléma kiküszöbölésére a modern irányzatok többsége az eredmény helyett a cash flow-t állítja a középpontba. A realizálódó cash flow, a vállalkozás tényleges pénzjövedelme nem függ a számviteli elvektől.

A pénzjövedelem vizsgálatára kialakított séma a cash flow kimutatás. A kimutatás lényege, legfőbb sajátossága, hogy a vállalkozás pénzjövedelmeinek áramlását, pontosabban képződését és felhasználását veti egybe.

A cash flow kimutatás direkt és indirekt formában is összeállítható. A direkt cash flow kimutatás a cég valamennyi pénzbevételét és pénzkiadását tartalmazza, az elemi gazdasági eseményekből épül föl. Az indirekt cash flow sokkal összevontabb, az elemi eseményeket szintetizáló pénzjövedelmekből indul ki. Tervezésnél csak az indirekt forma használható.

Részletekbe menő elemzés készül akkor is, ha már birtokoljuk a gazdálkodó egységet, de feladatunk vállalkozás üzleti tervének összeállítása. Ez bizonyosan – az újonnan induló cégeket kivéve – a korábbi működés értékelésével, tapasztalatainak leszűrésével kezdődik. A terv szakmai megalapozásához jóformán elengedhetetlen a tervidőszakot megelőző két-három üzleti év sokoldalú, aprólékos analízise; a gazdálkodás színvonalának, hatékonyságának, a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetének vizsgálata.

Egy vállalat gazdálkodását sokféle céllal és változatos módszerekkel lehet elemezni. A fundamentális elemzéshez, valamint az üzleti terv összeállításához szükséges elemzés alapvetően az előző időszakok számviteli beszámolóinak értékelésére koncentrál.

A cenzúra előterjesztésben az előterjesztő döntési javaslata is megjelenik. Ha pozitív, akkor az árazásra is ajánlást tesz.

A legtöbb hitelintézetnél a döntést az ún. cenzúrabizottság hozza, amely a bank munkatársaiból áll. Amennyiben a bizottság elutasító döntést hoz, annak okairól írásban tájékoztatják az ügyfelet. Jóváhagyó döntés esetén a bizottság meghatározza a szerződés összes feltételét (a hitel kondícióját): az engedélyezett hitelösszeget, a kamat mértékét, a törlesztés ütemezését, a kért biztosítékokat és minden más kikötést, amit szükségesnek tart.

Az összes feltétel kölcsönszerződési ajánlat formájában kerül vissza a hitelkérőhöz, aki azt elfogadás esetén cégszerűen aláírja. A köznapi szóhasználattól eltérően a bank és ügyfele közötti hitelkapcsolat a Ptk. alapján bankkölcsön-szerződéssel jön létre. Ha a cég az ajánlatot nem kívánja elfogadni, a vitatott feltételekről további tárgyalást kezdeményezhet, vagy más bankhoz fordulhat.

Mind a termelő, mind a kereskedő típusú cégeknél az tekinthető „egészségesnek”, normálisnak, ha az eredmény zöme az üzemi tevékenységből ered. Ha a pénzügyi műveletek eredménye jelentős részarányt képvisel, akkor is figyelmet érdemel, ha értéke pozitív, de akkor is ha negatív.

Jelentős pozitívumnál vagy az üzemi tevékenység nem kellően jövedelmező, vagy a jövedelem nem ott keletkezik, ahol a tevékenység alapján képződnie kéne. A jelentős negatív részarány a magas kamatfizetésre, a túlzott eladósodásra utalhat. Ilyenkor az üzemi tevékenység során képződő eredmény zömét a hitelezőknek kell átengedni.

Szintén kedvezőtlen jel, ha a nyereség számottevő részben a rendkívüli műveletekből ered, mert ezek megismétlődése a jövőben nem várható.