A jelzáloghitel-válságról manapság már hajlamosak vagyunk elfelejtkezni, mivel annyira lefoglal mindenkit a gazdasági világválság – teljes joggal, hiszen következményei pusztítóak –, hogy a tulajdonképpeni okozó tényezőt már homály fedi.

Érdekes lehet tehát egy pillantást vetni a 2008-tól világszinten érezhető jelzáloghitel válság kiindulása körüli eseményekre, hogy tisztábban lássunk. Egyrészt érdekes is lehet tudni, hogy mi okozhat olyan krízist, amely az egész világot megrázza, másrészt esetleg láthatjuk a jeleket, ha legközelebb megint ilyen irányba kezd elmenni a pénzpiac. Persze mi, földi halandóként, ki nem választottként aligha tudunk tenni bármit is, hogy az események a jó irányba forduljanak, de mégis jobb, ha ismerünk valamit, mert a pszichológia egyik alaptétele szerint amit ismerünk, attól már nem félünk – annyira. (Ezzel mondjuk aligha értenek egyet azok, akik nagyon jól ismerték Sztálint vagy Rákosit, és éppen ezért rettegték a generalisszimuszt és legjobb tanítványát. A pszichológusok is tévedhetnek…)

A jelzálogpiac válsága annak köszönhető, hogy a bankárkaszt nem elégedett meg addigi bevételeivel, hanem még többet akart összeharácsolni magának. Ez talán sommásnak ítéletnek hangzik, azonban rátapint a lényegre, és nem lehet egyetlen szavát sem megcáfolni. Talán még emlékezhetünk rá az iskolai tanulmányokból, hogy az 1929-es válság (amelynek következményei a mainál sokkal pusztítóbbak voltak) azért is alakult ki, mert Amerikában már mindenki megvett mindent, az emberek egyszerűen nem akartak több autót, mosógépet stb. venni, teljesen beállt a piac. Persze nem ez volt a közvetlen kiváltó ok, de az egész ide vezethető vissza.

A mostani válság alapvető oka tehát az volt, hogy a jó adósok már mind vettek fel hiteleket, a hitelpiac nem akart tovább bővülni. (Miért kell mindig mindennek tovább bővülni? Miért ez a kulcsszó? Miért elvárás, hogy minden ország gazdasága állandóan növekedjen? Hova?) A bankok így elkezdtek a rosszabbnak tűnő adósok számára is konstrukciókat kifejleszteni, magyarul: azoknak is akartak jelzáloghitelt folyósítani, akiknek addig nem adtak volna, csak, hogy bevételeiket növelni tudják. (Nagyon szép török eredetű szavunk eszünkbe juthat: harácsolás.)

A jelzáloghitelek közül elsősorban az ingatlanok körüli problémák okozták a válságot. Egyre több rossz adós kapott hitelt, mivel senki sem gondolta, hogy az USA növekvő gazdasága egyszer recesszióba fordul, és az adósok hirtelen nem tudnak majd fizetni. Azonban a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés csak illúzió, hiszen mindig jönnie kell a ciklikus visszaeséseknek is. A bankok ráadásul saját maguk alatt vágták a fát, hiszen – amellett, hogy ostoba módon nem számítottak arra, az USA gazdasága sem növekedhet örökké – egyre megbízhatatlanabb adósoknak helyeztek ki pénzt. Így, ha a gazdaság egy kicsit megingott, azonnal rengeteg megbízhatatlan adós került nehéz helyzetbe, akiknek amúgy is problémás lett volna a hitelük, de egy nehezebb időszak természetesen őket érintette a legjobban. Ha még mindig nem ment el a kedve az ingatlanhitelektől, az alábbi linkre kattintva: jelzáloghitel kalkulátor számolhat és ajánlatot is kérhet.

Vajon mi lesz az államadóssággal a választási évben, a választások után? Mi várható? Csökkenni fog? Nőni fog? Mindenre van esély, senki sem tudja a forgatókönyvet, a győztes Fidesz pedig hallgat. Ez azt valószínűsíti, hogy nem a legrózsásabb forgatókönyv fog megvalósulni.

Az ellenzéki párt oldaláról hallható nagyon csönd bizony azt valószínűsíti, hogy a Fidesz vagy nem tud mit kitalálni, vagy nem mer ígérni, vagy megvárja, hogy milyen csontvázhegy dől ki a szekrényből. Tulajdonképpen ennek nincs jelentősége, a lényeg, hogy mindenképpen nagy a csönd, és senki sem tudja, mi várható.

Ha autentikus embertől akarunk idézni, akkor talán Matolcsy György megtenné, de mit idézzünk tőle? Azt, hogy a jelenlegi államadósságot megfelezzük? Egy-két év alatt – mondta az egykori miniszter.
Ez minden bizonnyal vágyálom, és amúgy is, hogyan vállalhatna ilyesmit az a jobboldali párt, amely minden szavával azt reklámozza, hogy visszaállítja a régi világot, mindent visszaad (a vagyonadót kamatostul), stb. Szép szavak ezek, meg az egymillió munkahely 10 év alatt. De vajon a recessziós környezetben hány év megy el úgy, hogy nem tudnak új munkahelyeket teremteni? Honnét várnak befektetőt? Vagy, ha itthonról akarják megoldani, akkor ugyan ki fog bármibe belevágni, új munkaerőt felvenni ebben a helyzetben? Melyik az a sikerágazat, amely szinte korlátlan mértékben felvenné a teljesen képzetlen, vagy nagyon alulképzett munkaerőt – akik a legnagyobb részét teszik ki a munkanélkülieknek. Vagy eljön az a kor, amikor hirtelen rengeteg hatelemis munkavállalóra, valamint filozófusra és bölcsészre lesz szükség?

Mivel is lehetne az államadósságot jelentős mértékben csökkenteni? Elemzők szerint első sorban azzal, ha a meglevő adósságállomány már nem nő tovább. Ennek a szinten tartásáról, vagyis arról, hogy nem veszünk fel újabb hiteleket, sajnos szó sem lehet, mivel ez teljesen irreális követelmény vagy ígéret lenne. De hogy szigorú, fegyelmezett költségvetési politikával megelőzhetőek a további nagy hitel felvételek, bizonyos.
Ezek mellett azonban el kellene kezdeni minél többet visszafizetni az államadósságból. Ennek a legjobb módja, ha a forint erősödik, és így egyre kevesebbe kerül a hitel törlesztése.

És nem szabad kihagynunk még egy fontos szempontot: a kormány iránti bizalom helyreállításával (amelyet már a mostani kabinet elkezdett, de a következőnek létfontosságú, hogy folytassa) a gazdasági háttér lehet olyan, amely csökkenteni tudja mindenféle mechanizmusokon keresztül az államadósságot vagy direkt, vagy indirekt módon. Sajnos a magyar államnak az elmúlt évek teljesen rossz gazdaságpolitikája miatt csak nagyon magas kamatra adnak hitelt a külföldi intézmények, államok stb., így ezzel is meg kell küzdeni.
Az euró bevezetésének dátuma, illetve maga a tény, hogy bevezetjük a közös valutát, szintén sokat lendíthet az államadósság javuló helyzetén.

Az eurót akár 2014-ben be lehetne vezetni, ha a következő kormány is el lesz tökélve, hogy az eddigi nagyon szigorú költekezést fenntartja. Valószínű, hogy az euró bevezetésének minden körülményét így sem tudnánk teljesíteni, de esetleg a folyamatosan javuló tendenciát látva az unióban megengednénk, hogy bevezessük a közös fizetőeszközt, és megelőlegeznék a bizalmat irányunkban. Ha egy céldátumot sikerülne kijelölni, a forintban fizetendő kamatteher a nemzeti valuta pozíciójának folyamatos erősödése miatt szintén egyre csökkenne.

Nem is olyan régen még azt hallottuk olvastuk a sajtóból, hogy a gazdasági válság ugyan elért minket, azonban a hitelek felvételével feltehetően nem igen lesznek problémák. Talán mert felelősebb hitelfelvevők vagyunk, mint a nyugat-európaiak?

Vagy mert a bankok nem olyan ész nélkül helyezték ki a hiteleiket? Ezekre a kérdésekre csak hümmögő válaszok jöhettek, senki sem tudta, hogy miért gondolják úgy, hogy a magyar adósok tovább ki fognak tartani, mint máshol a világon, ahol rendszeressé váltak a kilakoltatások, az árverések – legyen szó házakról vagy autókról.

Mára azonban tudjuk, hogy a kezdeti időszak pozitív hírei után, amikor a bankos szakemberek is azt mondták, alig érezhetőek a problémák, nagyon kevesen kerülnek bajba a hiteleikkel, mára végleg és nagy erővel beütött a krach.

A visszavett autók száma emelkedik, ami a kisebb baj – persze annak, aki évekig fizette a kamatokat, és most elviszik tőle a háza utáni bizonyára második legértékesebb tulajdonát, ez a legnagyobb baj. De akkor mi van azokkal, akiknek a házát adják el?

Nos, ők is megérdemelnek talán valami mentőmellényt a milliárdokkal megtámogatott bankoktól, nem? Hát nem. A kilakoltatások ugyanúgy mennek, mintha semmi sem történt volna. Hogy sok bankárnak a börtönben lenne a helye, ahelyett, hogy másokat lakoltat ki, miután felvette néhány tízmilliós prémiumát, amiért a mi pénzünkből megmentette a bankot? Ugyan, micsoda antiszemita felvetés…

Mi lehet a gyógyszer az ingatlanok elárverezése ellen? Például tavaly augusztus óta az önkormányzatok megvehették volna azokat az ingatlanokat, amelyeknek a hitelét a bajba jutott adósok nem tudták törleszteni. Megvehették volna elővásárlási jogukkal élve, de NULLA darab lakást vettek meg ilyen formában az önkormányzatok. Kinek a hibája ez? Az önkormányzaté? Örülnek, ha a fűtést ki tudják fizetni. Már régen nincs szó fizetésemelésről, vagy olyan dolgokról, minthogy megfelelő pénzt kapjanak az önkormányzati könyvtárak vagy sportlétesítmények. A városok és falvak egyszerűen képtelenek fizetni. (Ha pedig tudnak, mert olyan gazdagok, akkor ott nem nagyon élnek olyanok, akiknek erre szüksége lenne. Telkiben nem sok árverésről hallani.)

Pedig tavaly 260 lakásból tették ki az utcára a lakókat, és egyetlen alkalommal sem mentették meg az önkormányzatok őket, mondván, hogy megveszik a lakást-házat, és utána bérbe adják a régi tulajnak. Pedig az önkormányzatok még hitelt is kapnánk ilyen célra. De azt vissza kell fizetni a semmiből, ami meglehetősen nehéz feladat.

Mi az egészből a tanulság? Az, hogy a válság legkeményebb hatásai is elérnek bennünket, nem szabad bízni abban, hogy bizonyos dolgok itt nem történhetnek meg.

És persze: az államnak és a bankoknak segíteni kellene, még jobban, mint ahogyan eddig tették. Az emberek már így is mérhetetlen gyűlölettel fordulnak azok felé, akik eljátszották a pénzünket a bankokban, majd a mi pénzünkből helyrerakták őket, és most semmiféle emberséget nem mutatnak. (Bár nálunk a bankmentés közel sem ért el olyan méreteket, mint külföldön, de hát a bankáraz csak bankár, akárhol is van, ilyen a tömegfilozófia.)

Ismét rekordot dönt a bankok vezetőinek fizetése

A Wall Street Journal tájékoztatása szerint a bankok vezetőinek, alkalmazottainak fizetései 2009-ben is rekordot döntenek.

A korábbi rekord a 2007-es esztendőhöz kapcsolódik, akkor a banki alkalmazottak (az USA 23 vezető pénzintézetét tekintve) fizetése 130 mrd dollárra rúgott. A válság ellenére ezt a hatalmas összeget idén sikerült megfejelni egy tízessel, azaz mintegy 140 mrd-ot fognak keresni a világ pénzügyi mozgatórugói. Kirúgás helyett a vezető bankok tisztségviselői 2009-ben kb. 143 000 dollárt keresnek, ami átlagosan kétezer dollárral haladja meg a 2007-es szintet.

Négy hónapos csúcsot állított fel május 7-én a forint, mivel az euró ára 277,7-re csökkent. A Budapesti Értéktőzsde átlépte a 14 000 pontos határt, ahol utoljára 2008 novemberében járt. Szakértők szerint a forint ereje tartós maradhat, a tőzsdén azonban, ahogy szerte a világban, hamarosan véget érhet a növekedés és süllyedésnek indulhatnak az árfolyamok.

Az euró árfolyama átlépte a kritikusnak tartott 280-as szintet, sőt a forint ott sem állt meg, hanem egészen 276,2-ig erősödött. Korábban 2009. január 20-án járt itt, ami nem kevesebbet jelent, hogy a forint ma közel négy hónapos csúcsot állított be. A svájci frank alapú hitelt felvevőknek szintén jó hír az erősödés, mivel a frank árfolyama 183 forint alá csökkent. A bankközi piacon egy amerikai dollár egész pontosan 208 forintba került.

A forintot már hetek óta támogatja a világszerte tapasztalható kockázatvállalási szándék növekedése, hiszen ma a többi régiós devizánál is erősödés volt tapasztalható, de ahhoz, hogy a forint a 280-as szinten átmenjen, egy országspecifikus adat segítette hozzá: reggel megjelent a márciusi külkereskedelmi statisztika, ami azt mutatta, hogy a magyar külkereskedelem folyó év márciusában sosem látott méretű, mintegy € 500m többletet produkált.

A piac, tegyük hozzá, hogy teljes joggal, azt érti ki a megjelent külkereskedelmi adatból, hogy eddig nem látott mértékű külsőegyensúly-javulás várható idén a magyar gazdaságban. A piaci reakció alapján eldőlni látszik az a kérdés, hogy a 2008 őszén kezdődött, majd idén év elején további lendületet vett forintválság hátterében vajon a roppant gyenge növekedési teljesítményünk (és annak eredményeképpen idei gazdasági visszaesésünk) húzódik-e meg, vagy inkább külső egyensúlyi problémáink vannak.

A világpiaci a hangulat elvileg bármikor megromolhat, a jövőben jöhet rossz magyarországi adat is, vagyis sajnos egyáltalán nem arról van szó, hogy innen már sohasem fog 290 forint közelébe emelkedni az euró, de bízzunk benne, hogy maradnak a jó eredmények. Annak viszont elég kicsi az esélye, hogy az árfolyam ismét hármassal kezdődjön.

Az év végéig még akár 270-275 környéki árfolyamot is láthatunk, és jövőre 260-270 Ft/euró közé is erősödhet a forint. Úgy legyen!

Az Állami Számvevőszék kimutatása alapján a háztartások hiteleinek 2007. december 31-én 59%-a, 2008. december 31-én 68,5%-a devizahitel volt.

A háztartások fogyasztási és egyéb szabad felhasználású hiteleinek (személyi hitel, áruhitel, gépjárműhitel, szabad felhasználású jelzáloghitel) aránya 2007. év végén 37,8%, 2008. év végén 40%, a lakáscélú hitelek arányával (42,8%, illetve 41,3%) közel azonos volt. A devizában fennálló adósságon belül a fogyasztási és egyéb hitelek részaránya (41,3% és 42,6%) mindkét évben meghaladta a lakáshitelek részarányát (33,7% és 36,4%).

A Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR, régebbi nevén BAR-lista) nyilvántartott élő lakossági mulasztások (hitel nem fizetések) száma 2008-ban 55%-kal emelkedett (433 ezerről 669 ezerre). A rendszerben nyilvántartott összes – élő és lezárt – lakossági mulasztás száma 2008 végén mintegy 999 ezer volt. Ebben a nyilvántartásban azonban a 2008. IV. negyedévben tetőző válsághatás – a listára kerülés szabályai miatt – még nem szerepel.

A Központi Hitelinformációs Rendszer azokat az adósokat és mulasztásaikat tartja nyilván, akik a pénzügyi intézményekkel kötött hitel- vagy hiteljellegű szerződésben vállalt kötelezettségük teljesítésében (legalább a minimálbér összegét kitevő hitelösszeg megfizetésével) több, mint 90 napon át késedelembe vannak. A hitel lehet fogyasztási hitel, folyószámlahitel, jelzáloghitel, lakáshitel, autóhitel, személyi hitel stb. Lezárt ügyletnek az minősül, amikor az ügyfél teljes tartozása rendeződött, de az ügyfél még öt évig szerepel a nyilvántartásban (azaz passzív BAR-listás / KHR-listás státuszban marad; aktív BAR-listás / KHR-listás státuszról fennálló tartozás esetén beszélünk).

A pénzügyi válság hatásaként a lakáspiacon a már 2007-ben is meglévő túlkínálat tovább nőtt. Szakértői elemzések szerint 2008. utolsó két hónapjában minden kategóriában és területen csökkent a megvásárolt használt lakások fajlagos ára. Ezzel szemben új lakások esetében 1-5%-kal magasabbak voltak az árak az év első 10 hónapjához képest. Szakértői vélemények szerint az áralkuk során a vevők, akik hitelképesek és megfelelő megtakarítással rendelkeznek, pozíciója javul, míg az eladók árcsökkentésre kényszerülnek.