Banki Hitel Blog

pénzügyek, hitelek közérthetően

 

Kötvénykibocsátás II. rész

május13

A kötvénykibocsátás és a banki hitel összehasonlításnál figyelembe veendő főbb szempontok az alábbiak:

A folyósítás ütemezése, hiszen a kötvénynél a jegyzés lezárását követően egy összegben, míg bankhitelnél általában a kiadások felmerülésének megfelelően ütemezve, folyamatosan bocsátja a pénzt rendelkezésre a pénzintézet.

A lejárati idő kérdésében érdemleges különbség nincs.

A törlesztés kezdete, ütemezése az egyik legjelentősebb különbség. A bankhitel visszafizetése még bizonyos türelmi idő megléte mellett is már a futamidő alatt, sőt annak első felében megkezdődik, ezzel szemben a kötvény névértékének törlesztése kedvezőbb feltételek között – a kibocsátó nagyobb választási szabadsága mellett –, akár a futamidő végén egy összegben is történhet.

Mind a beruházási hitel, mind a kölcsön törlesztőrészletei az adózott eredményt terhelik.

A kölcsönforrás ára, – mint minden finanszírozási kérdésnél – az egyik legfontosabb szempont. Mindkét esetben – mint minden külső forrásbevonásnál – mértékét alapvetően az uralkodó pénzpiaci kamatok, mint hasonlító hozamok, más néven az átlagos piaci kamatláb határozza meg. Ennek megjelenési formája azonban jelentősen eltér a két konstrukció esetében. Bankhitel esetében az éves kamat mértékét, mint a kölcsönforrás árát a hitelösszeg százalékában kifejezett hitelkamatláb jelenti. Ezzel szemben a kötvénykibocsátásnál a befektetőknek fizetendő jövedelem kétféle formában is megjelenhet, árfolyamnyereség – a kibocsátási ár és a névérték különbségeként –, illetve a nominális kamat formájában. (A névérték alatti kibocsátás a befektetőnek jövedelmet, s értelemszerűen a kibocsátónak külön kiadást jelent, illetve fordítva, a névérték felett történő kibocsátás költségkímélő a kibocsátónak, s hozamcsökkentő tétel a kötvényvásárlónak.) A kötvénykibocsátó számára tehát az árfolyamkülönbözet és a névleges kamat együttes összege jelenti a forrás árát.

A hitelfelvétel járulékos költségei közel azonosnak tekinthetők, hiszen mind a két esetben terhelheti lebonyolítási jutalék, esetleges garanciaszolgáltatási díj a kibocsátót. E járulékos költségek tekintetében a bankhitel némileg olcsóbbnak bizonyulhat a nyilvános kötvénykibocsátáshoz képest, hisz a kötvény előállítása, jegyeztetése, a kapcsolódó hirdetésszervezés, illetve információszolgáltatás jelentős költségekkel járhat. Sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy az értékpapírtörvény (1996. évi CXI. törvény) az úgynevezett tőzsdekényszer bevezetésével jelentősen megdrágítja a kötvénykibocsátást. Ennek értelmében ugyanis a 200 millió forintnál nagyobb össznévértékű értékpapír-sorozatot kötelező bevezetni a tőzsdére, ami pedig nem olcsó dolog.

A kötvénykibocsátás és a banki hitel összehasonlításának befejező részét pénteken olvashatják el.

Kötvénykibocsátás I. rész

május11

A kötvény a gazdaság egyik klasszikus pénzügyi eszköze, amely a szabad pénzforrások ideiglenes átcsoportosításával a rendelkezésre álló jövedelmek kiegészítését, hatékonyabb felhasználását szolgálja.

Közgazdasági tartalmát tekintve egyik oldalról hitel, a másik oldalról megtakarítás. A kötvény értékesítésekor a kibocsátó, azaz az adós, a vásárlókhoz, a nagyközönséghez – személyek és szervezetek széles köréhez –, azaz a hitelezőkhöz fordul általában hosszabb távú (lejáratig szóló) pénzigényének kielégítésére. A kötvények kibocsátása révén tehát lehetőség nyílik a kisebb, működésképtelen helyzetben lévő tőkék összevonására, termelésbe vitelére, illetve a nagyobb, de kevésbé hatékony tőkék hatékonyabb területre való csoportosítására.

A kötvény értékesítésével a kibocsátó beruházási céljainak finanszírozására általában hosszú lejáratú pénzügyi kötelezettséget vállal, és ennek eredményeként likvid pénzeszközökhöz jut. E kötelezettség arra irányul, hogy a kötvényen feltüntetett összeget (a névértéket), annak meghatározott kamatát vagy egyéb járulékait, valamint a vállalt esetleges szolgáltatásokat a megjelölt időben és módon a kötvény mindenkori tulajdonosának megfizeti, illetve teljesíti.

A kötvény tulajdonosa a kibocsátó intézmény üzletvitelébe sem beleszólási joggal, sem valóságos, sem pedig formális társtulajdonosi jogokkal nem rendelkezik.

A kötvény jogi formáját tekintve kölcsön. E kölcsönügyletben a kibocsátó az adós, a vásárló pedig a hitelező. A hitel a lejáratig szól, a kötvény névértékét a kibocsátó legkésőbb eddig az időpontig köteles visszafizetni. Mint azt már tudjuk, a kötvény a kamatozó értékpapírok csoportjába tartozik, tehát a forrás ára előre rögzített feltételek mellett alakul.

A kötvény tulajdonosa, mint a kölcsönt adó tulajdonosi jogokkal egyáltalán nem bír. Mindezekből kitűnik, hogy a kötvénykibocsátás, mint – a vállalkozás szempontjából – hosszú lejáratú kötelezettség a beruházási hitelek alternatívájaként merül fel. Néhány gondolat erejéig vessük össze a kötvénykibocsátás útján szerzett forrást a bankhitellel!

Az összehasonlítás során végig feltételezni fogjuk, hogy a következő két feltételezés teljesül, azaz egyrészt az, hogy a kibocsátó (pl. gazdálkodó szerv) kaphatna bankhitelt, másrészt, hogy a kötvényekkel szemben potenciális kereslet mutatkozik, tehát a kibocsátás is sikeres lehet.

A téma kifejtése szerdán folytatódik!

Újabbak »