Erre azért lenne szükség, mert igaz ugyan, hogy a pénzügyi vállalatokra Magyarországon elég sok szabályozás vonatkozik, viszont még mindig találnak olyan kiskaput a autóhitel finanszírozók, pénzintézetek, amellyel vásárlásra bírják a lakosságot. Ha pedig a finanszírozók kihasználják ezeket a kis kapukat, akkor az ügyfelek számára kellene gátat szabni a felelőtlen költekezésben. De hogyan? Segíthet ebben a PSZÁF ajánlása? Vagy a finanszírozók önszabályozásra kényszerülnek?

Úgy tűnik, hogy a mai Magyarországon túl nagy a “hiteldemokrácia”, miközben sokan nincsenek is tisztában a legalapvetőbb pénzügyi fogalmakkal, mint például a hitel és lízing közötti különbséggel, a KHR-rel, és a kondíciókkal (THM, stb.). Miért ölthetett Magyarországon ilyen hatalmas méretet a hitelezés? Milyen a pénzügyi kultúránk egy fejlettebb országhoz (Ausztriához) képest? Van még miben fejlődnünk? Vagy egy egészséges növekedésnek lehetünk szemtanúi? Erre már a televízióban is választ kaphatunk, amikor is a több tízezer bedőlt banki ügyletről, visszavett autókról, szomorúra forduló emberi sorsokról hallunk. Nem tanulunk mások kárán?

Milyen irányban kellene elmozdulnia az autófinanszírozás egészének ahhoz, hogy sem a lakosságban sem pedig a pénzügyi vállalatok növekedésében ne essen csorba? Lehet olyan szabályozás, amely mindkét félre pozitív hatással lesz? Nagyon remélem, hogy igen – és természetesen nem a pénzügyi vállalatok miatt, hanem a lakosság miatt. Ha az idősebb generáció megélt hitel nélkül, akkor mi miért szeretnénk minden áron előre hozni fogyasztásunkat?

A lakosság körében azt kellene tudatosítani, hogy „ne vállaljuk túl magunkat”, nem pedig azt, amiről minden reklám szól: mi megérdemeljünk, hogy például egy új autónk legyen. Ezt mindenkinek saját magának kellene eldönteni, hogy tényleg “megérdemli-e”, vagy egyáltalán belefér-e a családi költségvetésbe. Az autóhitel kalkulátor használata nem lenne túl megerőltető. A média túl nagy hatással van ránk. Nem szabad mindent elhinni, amit a reklámokban hallunk, hiszen nem véletlenül vizsgálja őket a Gazdasági Versenyhivatal sem, csak sok esetben nem hallunk róla, hogyan tévesztenek meg minket a reklámokban (és nem egy példa lenne erre az autós reklámokkal kapcsolatban).

Az Egyesült Királyságban a mezőgazdaság szerepe jelentős, ezt az is bizonyítja, hogy egyrészt vidékfejlesztés, másrészt mezőgazdasági támogatás címen évente óriási összegeket osztanak szét az angol farmerek között: 2000-ben és 2001-ben összesen 40.000 farmernek 863 millió fontot fizettek ki a szántóföldi területek támogatására, rostlentámogatásra pedig 600 farmernek összesen 8 millió fontot. Főszabály az uniós források felhasználásánál, hogy ugyanarra a földterületre csak egy címen lehet támogatást igényelni. Amint azt az alábbi eset bizonyítja, ez nem mindig teljesül – hála a felhasznált támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzés hiányosságainak.

Joseph Bowden és fia hosszú ideje 140 hektáros földterületen gazdálkodott az Eastacombe-i farmjukon Heatonban, Barnstaple közelében Észak Devonban. Gabonaféléket, répát, olajosmagvakat és lenmagvakat termeltek részben saját, részben bérelt területeken. Bowden maga intézte a farmmal kapcsolatos adminisztráció nagy részét, többek között a közös agrárpolitikai támogatások igénylését, és az ehhez kapcsolódó adminisztratív feladatokat. 1994 és 1996 között Bowden több alkalommal egyszerre két címen is igényelt támogatást az Európai Unió strukturális alapjaiból. Az összeget egy gabonatároló építésére kívánta fordítani, amely időközben leégett, és azt a biztosító által kifizetett biztosítási díjból építette újra. Saját állítása szerint természetesen a tűzben, amelynek eredetét nem tudták bizonyítani, gabonaterményei is elégtek. Bowden, mivel a termés értékesítésére előre szerződést kötött, szintén jelentős kártérítést kapott a biztosítótól. A 2002 novemberében lezárult ügyben a vád agrárpolitikai támogatások jogtalan igénybe vétele, kísérlet támogatások jogtalan igénybevételére, hamis számlázás és biztosítási csalás volt. A vádpontok közül a hamis számlázást nem tudták bizonyítani, de a többi vádpontban a bizonyítékok elegendőek voltak arra, hogy a farmert letöltendő börtönbüntetésre ítéljék. Remélhetőleg a feltárt hiányosságok megszüntetésére is megtörténnek a megfelelő intézkedések, hiszen a korrupció elleni küzdelem immár közösségi szinten folyik.