A mezőgazdaság fejlesztésére, mint ismeretes jelentős forrásokat különít el az Európai Unió. Ezekből a forrásokból meghatározott feltételek esetén lehet kifizetéseket teljesíteni.

Az Egyesült Királyságban a mezőgazdaság szerepe jelentős, ezt az is bizonyítja, hogy egyrészt vidékfejlesztés, másrészt mezőgazdasági támogatás címen évente óriási összegeket osztanak szét az angol farmerek között: 2000-ben és 2001-ben összesen 40.000 farmernek 863 millió fontot fizettek ki a szántóföldi területek támogatására, rostlentámogatásra pedig 600 farmernek összesen 8 millió fontot. Főszabály az uniós források felhasználásánál, hogy ugyanarra a földterületre csak egy címen lehet támogatást igényelni. Amint azt az alábbi eset bizonyítja, ez nem mindig teljesül – hála a felhasznált támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzés hiányosságainak.

Joseph Bowden és fia hosszú ideje 140 hektáros földterületen gazdálkodott az Eastacombe-i farmjukon Heatonban, Barnstaple közelében Észak Devonban. Gabonaféléket, répát, olajosmagvakat és lenmagvakat termeltek részben saját, részben bérelt területeken. Bowden maga intézte a farmmal kapcsolatos adminisztráció nagy részét, többek között a közös agrárpolitikai támogatások igénylését, és az ehhez kapcsolódó adminisztratív feladatokat. 1994 és 1996 között Bowden több alkalommal egyszerre két címen is igényelt támogatást az Európai Unió strukturális alapjaiból. Az összeget egy gabonatároló építésére kívánta fordítani, amely időközben leégett, és azt a biztosító által kifizetett biztosítási díjból építette újra. Saját állítása szerint természetesen a tűzben, amelynek eredetét nem tudták bizonyítani, gabonaterményei is elégtek. Bowden, mivel a termés értékesítésére előre szerződést kötött, szintén jelentős kártérítést kapott a biztosítótól. A 2002 novemberében lezárult ügyben a vád agrárpolitikai támogatások jogtalan igénybe vétele, kísérlet támogatások jogtalan igénybevételére, hamis számlázás és biztosítási csalás volt. A vádpontok közül a hamis számlázást nem tudták bizonyítani, de a többi vádpontban a bizonyítékok elegendőek voltak arra, hogy a farmert letöltendő börtönbüntetésre ítéljék. Remélhetőleg a feltárt hiányosságok megszüntetésére is megtörténnek a megfelelő intézkedések, hiszen a korrupció elleni küzdelem immár közösségi szinten folyik.

A biztonság elve azt a követelményt tartalmazza, hogy a beruházás gazdaságilag hasznos üzemideje és a kölcsöntőke visszafizetési ideje, továbbá az össztőke jövedelmezősége és az idegen tőkével kapcsolatos adósságszolgálati kötelezettség között az összhang biztosított legyen. A vállalkozás forgalmi folyamatát tőkevisszafizetési kötelezettségek nem zavarhatják meg, mert ebben az esetben a hosszú lejáratú kötelezettségeket rövid lejáratú banki hitelekből kell teljesíteni. Ezen hitelek hitelező által történő felmondása esetén a likvid eszközök és a likviddé tehető vagyoni értékek mintegy “felszívódnak” és ezáltal a vállalkozás sajnos csődbe juthat.

Azt, hogy adott időben a vállalkozó beruházási elképzeléseiből mennyit valósít meg, a beruházáshoz rendelkezésre álló (megszerezhető) tőke költségei határozzák meg. Minél alacsonyabbak a pótlólagosan megszerezhető tőke költségei, annál több beruházás hajtható végre. A vállalkozó olyan tőkefajtákat igyekszik megszerezni, amelyek együttes tőkeköltsége minimális terheket jelent. Amikor tehát a beruházások finanszírozási elvei között a rentabilitás elvét felvetjük, azon elsősorban azt kell érteni, hogy mekkora a rendelkezésre álló, vagy pótlólagosan megszerezhető tőke költsége. Minél alacsonyabb, annál előnyösebb. A rentabilitás elvének azonban létezik egy másik értelmezése is. Ebben az esetben nem az össztőkére és annak költségeire helyezik a hangsúlyt, hanem arra, hogy részben idegen tőkével történő finanszírozás esetén hogyan alakul a saját tőke hozama.

A finanszírozási elvek fontossága abban rejlik, hogy a gazdaság szereplői helyes finanszírozási döntéseket többnyire csak ezek figyelembevételével képesek meghozni. Ezek az elvek valójában akkor relevánsak, amikor a társaság külső tőke bevonásán töri a fejét. Ezek az elvek egyrészt triviálisnak tőnnek, másrészt némi ellentmondást is hordozhatnak a vállalati pénzügyekben elsajátítottakkal szemben. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az elvek leginkább idegen tőke bevonásakor és a vállalkozás folytatásának elvéből történő kiindulásból építkezik.