Míg a likviditási mutatók a rövidtávú fizetőképesség értékelését szolgálják, addig az adósságszolgálati fedezet mint mutató a cég középtávú adósságszolgálat-teljesítő képességét méri, jelzi ki. Az adósságszolgálat nem más, mint a hitelek után fizetendő kamat és a tőketörlesztés együttes összege.

Az első ránézésre talán kissé barátságtalannak tűnő mutató logikáját könnyebb megérteni, ha mind a számlálóban (Adózott eredmény + Értékcsökkenési leírás + Hosszúlejáratú hitelek kamatai), mind a nevezőben (Hosszú lejáratú hitelek törlesztése + Hosszú lejáratú hitelek kamatai) átmenetileg figyelmen kívül hagyjuk a hosszúlejáratú hitelek kamatát.

Ezek után a számlálóban a képződő éves cash flow-t találjuk, amely az éven túli, tehát a későbbi jövedelmet megelőlegező hitelek törlesztésének rendeltetésszerű forrása. A nevezőben pedig a törlesztendő tőke marad.
A kérdés tehát az, hányszorosan fedezi az éves pénzjövedelem az éven túli hitelek esedékes törlesztését. A tört további része úgy értelmezhető, hogy ha a cég nyereséges, akkor a hosszúlejáratú hitelek kamatának
megfizetése biztosított, mert a kamat – a pénzügyi műveletek ráfordításai között – mint eredményrontó tényező már figyelembe lett véve.

Az adósságszolgálati fedezet alkalmazása során gondot okozhat, hogy a hitel törlesztésén felül esedékes fix kötelezettségek (pl. fizetendő bérleti díj) nem jelennek meg a törtben. Nem árt tudni, hogy a beszámoló tényadataiból számított mutató a jövőre vonatkozó előrejelzésekre különösen alkalmatlan: a hosszúlejáratú hitelek törlesztése, elsősorban a devizahitelekre gondolunk, nem feltétlenül egyenletes.

A hitelügyintéző összeállítja azt az anyagot, amely alapján az illetékes banki testület, az ún. cenzúrabizottság döntést hozhat. Ez az anyag a cenzúra előterjesztés, amely tartalmazza a hitelkérelemmel kapcsolatos valamennyi lényeges külső, többnyire magától a kérelmező ügyféltől kapott és belső információkat: az adósminősítés, a fedezetértékelés, és az ügyletminősítés eredményeit és legfontosabb megállapításait.

A cenzúra előterjesztésben az előterjesztő döntési javaslata is megjelenik. Ha pozitív, akkor az árazásra is ajánlást tesz.

A legtöbb hitelintézetnél a döntést az ún. cenzúrabizottság hozza, amely a bank munkatársaiból áll. Amennyiben a bizottság elutasító döntést hoz, annak okairól írásban tájékoztatják az ügyfelet. Jóváhagyó döntés esetén a bizottság meghatározza a szerződés összes feltételét (a hitel kondícióját): az engedélyezett hitelösszeget, a kamat mértékét, a törlesztés ütemezését, a kért biztosítékokat és minden más kikötést, amit szükségesnek tart.

Az összes feltétel kölcsönszerződési ajánlat formájában kerül vissza a hitelkérőhöz, aki azt elfogadás esetén cégszerűen aláírja. A köznapi szóhasználattól eltérően a bank és ügyfele közötti hitelkapcsolat a Ptk. alapján bankkölcsön-szerződéssel jön létre. Ha a cég az ajánlatot nem kívánja elfogadni, a vitatott feltételekről további tárgyalást kezdeményezhet, vagy más bankhoz fordulhat.

Egy vállalkozás jövedelmezőségének elemzésekor külön vizsgálni szokták, hogy az adózás előtti eredmény mennyiben származik az üzemi tevékenységből, a pénzügyi műveletekből ill. a rendkívüli tételekből.

Mind a termelő, mind a kereskedő típusú cégeknél az tekinthető „egészségesnek”, normálisnak, ha az eredmény zöme az üzemi tevékenységből ered. Ha a pénzügyi műveletek eredménye jelentős részarányt képvisel, akkor is figyelmet érdemel, ha értéke pozitív, de akkor is ha negatív.

Jelentős pozitívumnál vagy az üzemi tevékenység nem kellően jövedelmező, vagy a jövedelem nem ott keletkezik, ahol a tevékenység alapján képződnie kéne. A jelentős negatív részarány a magas kamatfizetésre, a túlzott eladósodásra utalhat. Ilyenkor az üzemi tevékenység során képződő eredmény zömét a hitelezőknek kell átengedni.

Szintén kedvezőtlen jel, ha a nyereség számottevő részben a rendkívüli műveletekből ered, mert ezek megismétlődése a jövőben nem várható.

A bankok hiteligénylő partnereiket azok hitelképességét jelző osztályok valamelyikébe szokták besorolni.

A folyamatot korábban adósminősítésnek nevezték. Az osztályozást minden bank saját ügyfél- és partnerminősítési szabályzatára alapozva végzi el.

A vállalkozások körébe tartozó hiteligénylőket öt, vagy annál több adósosztály valamelyikébe sorolják

• részben gazdálkodási adataikból (néha terveikből) számított mutatók, mérhető ismérvek,
• részben pedig egyéb nem számszerűsíthető kritériumok (ún. “szubjektív szempontok”) alapján.

Az adósminősítés kötelező minden hiteligénylőre (valamint azokra, akikkel szemben a hitelintézet kockázatot
vállal) még a hitelnyújtás, illetve a kockázatvállalás megtörténte előtt. A minősítést legalább évente egyszer
felül kell vizsgálni.

A minősítés során a banknak meg kell vizsgálnia reménybeli ügyfele gazdálkodásának számszerűsíthető ismérveit, ezen belül

• tőkeellátottságát,
• likviditását,
• jövedelmezőségét és
• adósságszolgálat-viselő képességét

kifejező mutatókat, továbbá minden más olyan mutatót, melyek alakulását a besoroláshoz szükségesnek tartja, pl. eszközök forgási sebessége, cash flow szerkezet, nettó forgótőke-ellátottság, eladósodottság mértéke.

Tökéletes tőkepiaci árazásról beszélünk, ha a tőkepiaci árfolyamok minden pillanatban az akkor rendelkezésre álló összes információt teljességgel tükrözik, egyensúlyban vannak, amely egyensúlyból csak új információ hatására mozdulhatnak ki.

Mindebből az is következik, hogy a piac az újonnan megjelenő információkra azonnal és helyesen reagál. Azt a megközelítést, amely a tőkepiaci árazódást ilyen tökéletesnek tekinti, hatékony tőkepiacok hipotézisének (Efficient Market Hypothesis, EMH), vagy ritkábban hatékony tőkepiacok elméletének (Efficient Market Theory, EMT) nevezzük. Itt is megjegyezzük, hogy a tőkepiacok tökéletes hatékonyságával kapcsolatos paradigma a számos időközbeni alternatív megközelítés ellenére mindmáig „él”.

A hatékony tőkepiacok hipotézisének definíciója ebben a formában azonban olyannyira általános, hogy empirikusan nem is tesztelhető, ehhez ugyanis előbb defi niálni kellene a rendelkezésre álló információkat „teljességgel tükrözi” (fully reflect) fogalmat. Az EMH önmagában – egyensúlyi árazási modell nélkül – tehát nem vizsgálható, míg az „azonnal” tisztán a hatékonyság kérdésköre, addig a „helyesen” már egyensúlyi kérdés is.

Az Állami Számvevőszék kimutatása alapján a háztartások hiteleinek 2007. december 31-én 59%-a, 2008. december 31-én 68,5%-a devizahitel volt.

A háztartások fogyasztási és egyéb szabad felhasználású hiteleinek (személyi hitel, áruhitel, gépjárműhitel, szabad felhasználású jelzáloghitel) aránya 2007. év végén 37,8%, 2008. év végén 40%, a lakáscélú hitelek arányával (42,8%, illetve 41,3%) közel azonos volt. A devizában fennálló adósságon belül a fogyasztási és egyéb hitelek részaránya (41,3% és 42,6%) mindkét évben meghaladta a lakáshitelek részarányát (33,7% és 36,4%).

A Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR, régebbi nevén BAR-lista) nyilvántartott élő lakossági mulasztások (hitel nem fizetések) száma 2008-ban 55%-kal emelkedett (433 ezerről 669 ezerre). A rendszerben nyilvántartott összes – élő és lezárt – lakossági mulasztás száma 2008 végén mintegy 999 ezer volt. Ebben a nyilvántartásban azonban a 2008. IV. negyedévben tetőző válsághatás – a listára kerülés szabályai miatt – még nem szerepel.

A Központi Hitelinformációs Rendszer azokat az adósokat és mulasztásaikat tartja nyilván, akik a pénzügyi intézményekkel kötött hitel- vagy hiteljellegű szerződésben vállalt kötelezettségük teljesítésében (legalább a minimálbér összegét kitevő hitelösszeg megfizetésével) több, mint 90 napon át késedelembe vannak. A hitel lehet fogyasztási hitel, folyószámlahitel, jelzáloghitel, lakáshitel, autóhitel, személyi hitel stb. Lezárt ügyletnek az minősül, amikor az ügyfél teljes tartozása rendeződött, de az ügyfél még öt évig szerepel a nyilvántartásban (azaz passzív BAR-listás / KHR-listás státuszban marad; aktív BAR-listás / KHR-listás státuszról fennálló tartozás esetén beszélünk).

A pénzügyi válság hatásaként a lakáspiacon a már 2007-ben is meglévő túlkínálat tovább nőtt. Szakértői elemzések szerint 2008. utolsó két hónapjában minden kategóriában és területen csökkent a megvásárolt használt lakások fajlagos ára. Ezzel szemben új lakások esetében 1-5%-kal magasabbak voltak az árak az év első 10 hónapjához képest. Szakértői vélemények szerint az áralkuk során a vevők, akik hitelképesek és megfelelő megtakarítással rendelkeznek, pozíciója javul, míg az eladók árcsökkentésre kényszerülnek.