A kitűzött célok a sikeres megvalósulás felé mutattak, a CIB vállalati ügyfeleinek száma 2007 végén megközelítőleg ötvennyolcezret ért el, és ezt a fúziónak köszönhetően 2008-ban is növekedés követte.

Vállalati oldalról a CIB bank három szektort különböztet meg. Egyéni-, és mikrovállalkozások, kkv-k, és nagyvállalatok. A mikro- és az egyéni vállalkozók a törvény szerint a kkv-khoz tartoznak ugyan, azonban egyrészt kockázatosságuk, és másrészt eltérő igényeik, és hitel képességük miatt, a kis-, és középvállalati termékektől külön konstrukciókat kínál számukra.

A vállalati hitelek fedezet szempontjából két csoportra oszthatóak. A tárgyi fedezetes hiteltermékek, melyben a hitel zálogaként készpénz, ingatlan, ingóság, CIB autóhitel, termény, mezőgazdasági berendezések, felszerelések stb. állhatnak. A másik csoport a tárgyi fedezet nélküli hitelek, amelyek közé a folyószámlahitel, a rulírozó hitel, a hitelkártyák, mint forgóeszköz finanszírozására alkalmas termékek. A hitelek esetében a fedezet egyfajta biztosítékként szolgál a bank számára, abban az esetben, ha az adott cég, fizetési nehézségek miatt, nem tudná a kötelezettségeit a CIB bank felé teljesíteni.

A fedezetlen hiteleknél biztosítékul a többségi tulajdonosok és az esetek nagy részében egy harmadik szervezeten, a Garantiqa Hitelgarancia Zrt.-n keresztül az állam készfizető kezessége áll. A gyakorlat szerint a kisebb cégeknél a kamat, a törlesztő részlet, a futamidő és az önerő nagysága a legfontosabb szempont, amikor fedezetlen hitelt választanak.

Magyarországon eleinte devizaműveletek végzésére jogosult offshore bankként működött. Fő profilja, a dollár alapú nagyvállalati devizaügyletek voltak. Forintban igénybe vehető szolgáltatások 1991-től kerültek bevezetésre, és ekkor kapta a magyarországi kirendeltség új megnevezését, a CIB Hungária nevet. Az első fiók 1992-ben, Győrben nyílt meg. 1997-től a fő részvényes egy olasz bankcsoport lett, a BCI csoport, amely más olasz bankokkal egyesülve Olaszország legnagyobb bankjává, és a régió legerősebb pénzügyi szereplőjévé vált. Jelenleg a CIB Bankcsoport alapvető banki tevékenységeken kívül kereskedelmi banki, lízing, alapkezelési és faktorszolgáltatást nyújt magán és vállalati ügyfelek részére, a CIB autóhitel és járműfinanszírozás is a palettán van. Az anyabank, az Intesa Sanpaolo pedig a világ harmincnégy országában jelen lévő pénzintézetté vált. A bank tulajdonosi szerkezete 1997–1998-ban két lépcsőben módosult, s a korábbi kisebbségi tulajdonos a Banca Intesa (előzőleg: IntesaBci) – amely a Banca Intesa és a Banca Commerciale Italiana 2001. évi egyesülésével jött létre – lett a CIB Bank kizárólagos tulajdonosa. 2007.  január 1-jén egyesültek a CIB Bank és az Inter-Európa Bank anyabankjai – a második legnagyobb olasz hitelintézet, a Banca Intesa, valamint az egyik legtekintélyesebb itáliai bank, a Sanpaolo IMI. Olaszországban ezzel egy új, piacvezető bank jött létre, Intesa Sanpaolo néven. Ezáltal hazánkban is megtörtént a beolvasztás, 2008. január 1-én az Inter-Európa bank meglévő ügyfeleit, és szolgáltatásait teljes mértékben átvette a CIB Bank. Ekkor méretét tekintve, mérlegfőösszege alapján így a hazai CIB megszerezte a Magyarország második legnagyobb pénzintézete pozíciót.

Magyarországon a munkavállalók jelentős százaléka készpénzben kapja meg jövedelmét. Ennél a cibes hitelterméknél különösen azokat az ügyfeleket lehet megszólítani, akik ebbe a csoportba tartoznak, hiszen nem feltétele az igénylésnek a bankszámla. Árazásában szerényebb. Ezzel is támogatva a széles körben történő felhasználást. Megjelenésében teljesen hasonlít a CIB hitelkártyához. A kártyán szerepel a tulajdonos neve, kártyaszáma, a kártya kibocsátóját tartalmazó embléma, és a CIB bevásárló kártya lejárata is. A másik oldalon a mágnescsík alatt található az aláírási sáv. Az ügyfél az aláírásával tudja igazolni, hogy valóban övé a kártya, illetve a pénztárban elkérhetik a személyi igazolványt az azonosításhoz. Ez a termék elnevezésében is barátságosabb, mint a hitelkártya. Ha az emberek meghallják azt a szót, hogy hitel, mindjárt elzárkóznak, holott itt csak egy keretről van szó, amit felhasználhatnak. A CIB bevásárlókártya éves díja alacsonyabb, mint a klasszikus hitelkártyáknál, ami szintén vonzóvá teszi a terméket. A CIB bevásárlókártya kerete maximális értéke 100.000 Ft-ban van meghatározva. Használata valóban kényelmes, hiszen nem kell készpénzt hordani magunknál, így sokkal biztonságosabb is. A kártya elvesztése esetén van arra lehetőség, hogy telefonon azonnal letiltsa a tulajdonos a kártyát, így nem érheti anyagi kár. Néhány kockázati tényezőt azért érdemes megvizsgálnunk. A kártya használata nincs korlátozva, tehát bármikor használható, csak a kártyán lévő elérhető keret szabhat határt a vásárlásoknak. Mint korábban írtuk, ez az összeg autóvásárláshoz túl alacsony, arra ott a CIB autóhitel. Így ha valakinek a rendelkezésére áll egy állandó költhető pénzösszeg, akkor nagy valószínűséggel, azt el is költi. A vásárlás pillanatában ez nem is tűnik olyan nagy megterhelésnek, pont a kártya egyszerű használata miatt. Azonban a számlakivonat kézhezvétele után, amikor az ember szembesül azzal a ténnyel, hogy valójában mennyit is költött és ezt majd vissza kell fizetnie, mindjárt nem olyan kellemes a gondolat. A CIB bevásárlókártya használatánál tehát ügyelni kell a mértéktartásra, és lehetőleg kerülni kell a spontán vásárlást. A túlzott költekezés eladósodáshoz vezethet, illetve könnyen bele lehet kerülni az adósságspirálba is.

A Random Capital igen jelentős időt – a megalakulásától számítva majdnem két évet – töltött azzal, hogy olyan informatikai rendszert építsen ki, amely képes kiszolgálni a legmagasabb szintű befektetői igényeket. Az online rendszer kiépítésének ideje alatt a Random Capital az offline nagybefektetőkre összpontosított, számukra kialakított egy, a piacon egyedülálló konstrukciót, amellyel a veszteséget termelő befektetők a jutalékok mértékének függvényében pénzvisszatérítést kapnak.

2010 áprilisában elindult az online szolgáltatás, amellyel a Random Capital főként a kisbefektetői réteget célozta meg. Három elektronikus kereskedési felület szolgálja ki a Társaság ügyfeleit: a Randi (Random Interface) elnevezésű, letölthető, Windows kompatibilis szoftver; a webes alapú Netboon; valamint a hazai piacon elsőként bevezetett, mobiltelefonokra optimalizált kereskedési platform, a Mobil Broker. Az online szolgáltatások indulásával egyidejűleg lehetőség nyílt a Tartós Befektetési Számlák megnyitásra is, megelőzve ezzel sok nagy múltú piaci szereplőt.

A Random Capital a piacra lépését nyitási kedvezményekkel hirdette, és azon ügyfelek, akik a nyitási időszakban (2010. április 1. és május 31. között) számlát nyitottak a Random Capitalnél, úgynevezett törzsügyfél besorolást kaptak. Ezen törzsügyfelek a későbbiekben nemcsak számos kedvezményben részesülnek (ilyen például a 2012. december 31-ig garantált daytrade 0,1%-os jutalék) de elsőként értesülhetnek a különböző promóciókról is.

2010 májusában – a nyitási akció alatt – a Random Capital a 40 Mrd Ft-ot meghaladó forgalmával az előkelő 11. helyen végzett a Budapesti Értéktőzsde rangsorában, megelőzve ezzel sok nagynevű bankot és befektetési vállalkozást.

2010. június elsejével a Random Capital Zrt. módosította kondíciós listáját és nem csak a magyar piac legkedvezőbb díjait kínálta fel ügyfelei számára, de rögzítette is ezen díjakat 2012. december 31-ig azon ügyfelek részére, akik még ebben az évben megnyitják számlájukat a Társaságnál.

Tekintettel arra, hogy a Társaság tulajdonosai magánszemélyek, valamint a fejlesztések nagyrészt a Társaság munkatársai által történnek, a Random Capital rendkívül gyorsan és rugalmasan tud reagálni a piaci folyamatokra. A Random Capital célja, hogy kiemelkedő színvonalú szolgáltatást nyújtson, amely kondícióinak köszönhetően nemcsak vonzó, de elérhető is a kis- és nagybefektetők számára egyaránt.

A bank szektor 2009-ben hozzávetőlegesen 257 milliárd forint adózás előtti profitot termelt, azaz a 100 milliárd tervezett behajtással a nyereség legalább egyharmadára tartana igényt kormány. Többek között ebből fedezné a lakossági és más jellegű társasági adócsökkentés által kieső pénzeket az államkassza. Érdekesség, hogy a teljes 257 milliárd forintnyi profitból 194 milliárd forintot az OTP Bank egymaga tudhat magáénak, vagyis a bankadó a Csányi Sándor által vezetett bank számára jelentené a legnagyobb kiesést.

Kiemelendő, hogy az extra elvonás azért extra elvonás, mert a kivétel nélküli minden gazdasági társaságit és gazdálkodó szervezetet terhelő 19 százalékos társasági adón túl fizetendő. Ezzel együtt a pénzintézetek profitjának nagyjából 50 százalékát tenné zsebre az állam.

Akárhogyan is van, akármennyire is lelakja valaki az autóját, nem gondoskodik a motorjáról, és rá se néz a teherautójára, amikor látja, hogy a bank úgyis visszaveszi tőle, azért egy bank végül esetleg elveszít némi pénzt a több százezer ügyfél egyikétől, míg az egyetlen ügyfél az egyetlen autóját, teherautóját stb. veszíti el.

Ha már az ingóságoknál azt írtuk, egy ügyfél veszíti el egyetlen autóját stb., amely akár munkaeszköze is lehet, mit szóljunk akkor, amikor az adós a házát veszíti el a feje fölül, és mehet, amerre lát családjával, irodájával, boltjával együtt?

Felmerül a kérdés, hogy ilyen jelzáloghitelek esetén vajon ki a hibás? Az ügyfél, aki felvette a kölcsönt, noha tudta, hogy nem tudja majd visszafizetni? A bank, amely olyan jelzáloghitelbe rángatott bele ügyfeleket, amelyet az nem tudott visszafizetni? Vagy mindketten?

Valószínűleg az ügyfél és a bank egyaránt. Az adós nem mérte fel jól a helyzetét, persze ki tudja ma megmondani, hogy mi lesz vele 10 év múlva vagy akár harminc év múlva? Hiszen egy jelzáloghitel visszafizetése akár 30-35 évig is eltart. A kritikus hangok azt mondják – és némileg jogosan: ha valakinek nincs biztos jövedelme (ilyen persze senkinek sincs, amióta a kommunizmus hála istennek megbukott), akkor miért vesz fel hitelt? Miért akar tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér? És ebben valóban van is valami, persze minden eset egyedi.

A bankok helytelen hitelkihelyezési gyakorlatáról manapság annyi szó esik, hogy kár is vele különösebben foglalkozni. De úgy látszik, hogy egyesek úgy gondolják, nem volt eddig sem semmi baj: a válság kitörése utáni első évben a bankok több prémiumot osztottak ki a vezetőknek, mint tavaly, amikor nem volt válság. Van, aki finanszírozza: mi magunk. Ha ilyenkor egyesek mindenféle ordas kijelentésekre vetemednek, ki csodálkozhatna rajta? Amikor az állami pénzeken megmentett bankok vezetői olyan pénzeket vesznek fel, amelyek még egy állam költségvetésében is komoly tételt jelentenének? Sajnos ez a mi sorsunk. először fizetjük a bankároknak a hitelt, majd, amikor csődbe menne minden ostobaságuk és pénzéhségük miatt, akkor az addigi adósok adófizetőként támogatják meg a bankokat, akiknek így duplán fizetnek: mint adós és mint adófizető. Hogy mit kapnak ezért cserébe? Alacsonyabb kamatokat? Rugalmas elbírálást? Kilakoltatást? Egyoldalú szerződésmódosítást? Mindenki aláhúzhatja azt a felsorolásból, amelyikkel többször találkozott. Sajnos, amíg az állam hagyja, hogy a bankárok szabadon garázdálkodjanak, majd bűneik következményeit még egyszer az adósokra hárítsák, mert olyan összefonódások vannak, hogy tényleg összeomolhat a világgazdaság, addig nincs mit tenni.

A bankok megjelenése az ókorban: Perzsiában, Babilóniában, Egyiptomban, Görögországban, Római Birodalomban – tehát a fejlett államokban jelennek meg először a bankok csírái. Ezek “patriarchális bankok” voltak (tkp. családi vállalkozások). A családok pénzőrzésre vállalkoztak, ugyanis a kereskedők gyakran voltak távol, s addig valakinek vigyázni kellett a pénzére. Ezért pénzőrzési díjat kapott a “bankár”. Ekkor még nem létezett a hitel. A kereskedő átvételi elismervényt kapott, ami a mai letéti jegynek felel meg. A letétbe helyezett pénzt kölcsön adta tevékenységfejlesztésre a pénzőrző, s ezért pénzhasználati díjat kért. Ehhez már kellett egy bizonyos forgótőke. Ezek a mai kölcsön és betét megfelelői: így alakult ki a számlavezetés (kis könyvben). A mi kis “bankárunk” így duplán jól járt, tehát felmerült a kérdés a kereskedőben: osztozás a dupla hasznon. Így a pénzőrzésért nem kellett fizetni, hanem kamatot kaptak.

A Wall Street Journal tájékoztatása szerint a bankok vezetőinek, alkalmazottainak fizetései 2009-ben is rekordot döntenek.

A korábbi rekord a 2007-es esztendőhöz kapcsolódik, akkor a banki alkalmazottak (az USA 23 vezető pénzintézetét tekintve) fizetése 130 mrd dollárra rúgott. A válság ellenére ezt a hatalmas összeget idén sikerült megfejelni egy tízessel, azaz mintegy 140 mrd-ot fognak keresni a világ pénzügyi mozgatórugói. Kirúgás helyett a vezető bankok tisztségviselői 2009-ben kb. 143 000 dollárt keresnek, ami átlagosan kétezer dollárral haladja meg a 2007-es szintet.