A vállalati hiteligénylő jó ügyfélminősítése még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a bank a konkrét hitel kérelmet teljesítésre érdemesnek ítéli.

Inkább “belépőnek” tekinthetjük a további procedúra felé. Az ügyletminősítés során éppen azt szokták megvizsgálni, hogy az összes rendelkezésre álló információt figyelembe véve a kért célra érdemes-e hitelt folyósítani, a hiteligény pénzügyileg és gazdaságilag mennyire megalapozott, és – ami a banknak talán a legfontosabb – biztosított-e a törlesztés. A vállalati ügyletminősítés nem ér véget a törlesztőképesség ellenőrzésével, hanem – a kért hitel jellegéhez igazodó – egyéb elemzéseket is magában foglal. Helyszíni szemlével is ki szokták egészíteni, hogy a bank ügyintézője minél alaposabban megismerkedhessen partnerének gazdálkodásával. A hitelbírálattal párhuzamosan a kért hitelt kockázati szempontból is elemezni szokták. Ez az elemzés a hitel fajtájától és összegétől függő mélységű. Célja mindazon tényezők feltárása, melyek a törlesztést és a kamatok fizetését veszélyeztethetik. Ilyen tényezők pl. a gazdasági környezet változása (ezen belül az árfolyamok, az adórendszer, az ágazati fejlődés), a piaci pozíció módosulása (kereslet, kínálat, helyettesítő termékek térhódítása), új környezetvédelmi előírások hatálybalépése stb. A kockázatelemzést egyes hitelintézeteknél maga a hitelügyintéző, máshol külön erre a célra kialakított szervezeti egység munkatársa végzi.

A karácsonyi szezon mindig a vásárlásról szól, de tavaly kissé csökkent a felvett kölcsönök összege. Egyes hitel intézetek karácsony körüli forgalma 20%-kal esett vissza a 2008-as szinthez képest, és nem csak a kölcsönök piacán voltak kénytelenek csökkenést regisztrálni: a folyószámlakölcsönök és a hitelkártya-igénylések is visszaesést mutattak. Az áruhitelek piacán jelenlevő szereplők úgy vélik, az idén a labdarúgó VB lehet az az esemény, amely felpörgetheti a piacot. A legnagyobb fociszurkolók ugyanis a nagy világesemény előtt hajlamosak új televíziót vagy akár komplett házimozirendszert vásárolni, hogy a nagy futballünnepet minél jobb minőségben élvezhessék. Kérdéses természetesen, ha a karácsony nem sok jót hozott az áruhitel frontján, akkor a nyári seregszemle vajon kedvez-e a kölcsönfelvételeknek.

Legutóbb tehát az ingóság alapú jelzáloghitelekről esett szó, valamint azok buktatóiról. Ez – mármint egy jelzálog elbukása – a bankokat nem annyira érinti, mint az ügyfelet, bár a múltkor bemutatott technikákkal azért kétség kívül sokan törnek borsot a pénzintézetek orra alá.

Akárhogyan is van, akármennyire is lelakja valaki az autóját, nem gondoskodik a motorjáról, és rá se néz a teherautójára, amikor látja, hogy a bank úgyis visszaveszi tőle, azért egy bank végül esetleg elveszít némi pénzt a több százezer ügyfél egyikétől, míg az egyetlen ügyfél az egyetlen autóját, teherautóját stb. veszíti el.

Ha már az ingóságoknál azt írtuk, egy ügyfél veszíti el egyetlen autóját stb., amely akár munkaeszköze is lehet, mit szóljunk akkor, amikor az adós a házát veszíti el a feje fölül, és mehet, amerre lát családjával, irodájával, boltjával együtt?

Felmerül a kérdés, hogy ilyen jelzáloghitelek esetén vajon ki a hibás? Az ügyfél, aki felvette a kölcsönt, noha tudta, hogy nem tudja majd visszafizetni? A bank, amely olyan jelzáloghitelbe rángatott bele ügyfeleket, amelyet az nem tudott visszafizetni? Vagy mindketten?

Valószínűleg az ügyfél és a bank egyaránt. Az adós nem mérte fel jól a helyzetét, persze ki tudja ma megmondani, hogy mi lesz vele 10 év múlva vagy akár harminc év múlva? Hiszen egy jelzáloghitel visszafizetése akár 30-35 évig is eltart. A kritikus hangok azt mondják – és némileg jogosan: ha valakinek nincs biztos jövedelme (ilyen persze senkinek sincs, amióta a kommunizmus hála istennek megbukott), akkor miért vesz fel hitelt? Miért akar tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér? És ebben valóban van is valami, persze minden eset egyedi.

A bankok helytelen hitelkihelyezési gyakorlatáról manapság annyi szó esik, hogy kár is vele különösebben foglalkozni. De úgy látszik, hogy egyesek úgy gondolják, nem volt eddig sem semmi baj: a válság kitörése utáni első évben a bankok több prémiumot osztottak ki a vezetőknek, mint tavaly, amikor nem volt válság. Van, aki finanszírozza: mi magunk. Ha ilyenkor egyesek mindenféle ordas kijelentésekre vetemednek, ki csodálkozhatna rajta? Amikor az állami pénzeken megmentett bankok vezetői olyan pénzeket vesznek fel, amelyek még egy állam költségvetésében is komoly tételt jelentenének? Sajnos ez a mi sorsunk. először fizetjük a bankároknak a hitelt, majd, amikor csődbe menne minden ostobaságuk és pénzéhségük miatt, akkor az addigi adósok adófizetőként támogatják meg a bankokat, akiknek így duplán fizetnek: mint adós és mint adófizető. Hogy mit kapnak ezért cserébe? Alacsonyabb kamatokat? Rugalmas elbírálást? Kilakoltatást? Egyoldalú szerződésmódosítást? Mindenki aláhúzhatja azt a felsorolásból, amelyikkel többször találkozott. Sajnos, amíg az állam hagyja, hogy a bankárok szabadon garázdálkodjanak, majd bűneik következményeit még egyszer az adósokra hárítsák, mert olyan összefonódások vannak, hogy tényleg összeomolhat a világgazdaság, addig nincs mit tenni.

A bank szó jelentése pad, ugyanis a zsidók az ókorban a templom falai között (Zsinagóga) kereskedtek, ez a volt a “kereskedelem központja”, innen kergette ki Jézus a kereskedőket.

A bankok megjelenése az ókorban: Perzsiában, Babilóniában, Egyiptomban, Görögországban, Római Birodalomban – tehát a fejlett államokban jelennek meg először a bankok csírái. Ezek “patriarchális bankok” voltak (tkp. családi vállalkozások). A családok pénzőrzésre vállalkoztak, ugyanis a kereskedők gyakran voltak távol, s addig valakinek vigyázni kellett a pénzére. Ezért pénzőrzési díjat kapott a “bankár”. Ekkor még nem létezett a hitel. A kereskedő átvételi elismervényt kapott, ami a mai letéti jegynek felel meg. A letétbe helyezett pénzt kölcsön adta tevékenységfejlesztésre a pénzőrző, s ezért pénzhasználati díjat kért. Ehhez már kellett egy bizonyos forgótőke. Ezek a mai kölcsön és betét megfelelői: így alakult ki a számlavezetés (kis könyvben). A mi kis “bankárunk” így duplán jól járt, tehát felmerült a kérdés a kereskedőben: osztozás a dupla hasznon. Így a pénzőrzésért nem kellett fizetni, hanem kamatot kaptak.

Ismét rekordot dönt a bankok vezetőinek fizetése

A Wall Street Journal tájékoztatása szerint a bankok vezetőinek, alkalmazottainak fizetései 2009-ben is rekordot döntenek.

A korábbi rekord a 2007-es esztendőhöz kapcsolódik, akkor a banki alkalmazottak (az USA 23 vezető pénzintézetét tekintve) fizetése 130 mrd dollárra rúgott. A válság ellenére ezt a hatalmas összeget idén sikerült megfejelni egy tízessel, azaz mintegy 140 mrd-ot fognak keresni a világ pénzügyi mozgatórugói. Kirúgás helyett a vezető bankok tisztségviselői 2009-ben kb. 143 000 dollárt keresnek, ami átlagosan kétezer dollárral haladja meg a 2007-es szintet.

Amennyiben életbe lépnek a Magyar Nemzeti Bank új javaslatai a devizahitelek korlátozását illetően, számottevően szűkül a potenciális adósok köre, vagyis jóval kevesebben vehetnek fel hitelt, legyen szó autóhitelről, vagy bármely más fedezetlen vagy ingatlanfedezetes kölcsönről. A szakmai szervezetek állást foglalnak, de a végső szót politikusok mondják ki.

A különböző szakmai szervezetek állásfoglalása szerint a hitelfelvétel korlátozása rendkívüli mértékben csökkentené azok számát, aki hitelhez juthatnak. Akiknek folyósítanának, azok is csak kisebb összegeket kapnának, így nem nyújtana megoldást az autóvásárlásban, és pláne nem egy ingatlan megvásárlásában. Mindazonáltal igaz az is, hogy a lakosság túlzottan el van adósodva – ugyanakkor a hitelezés beindítása fellendíthetné a gazdasági növekedést. Mindezt figyelembe véve a korlátozások bevezetése valószínűleg a recesszió elmélyítését szolgálná.

Az autóhitelek esetében sem jobb a helyzet. A Lízingszövetség álláspontja szerint nem fogadható el ilyen mértékű beavatkozás a piaci folyamatokba, közgazdaságilag nem indokolt a verseny ilyetén módon történő korlátozása.

Az autóhiteleknél 2009. január 1-jétől lépett életbe az a PSZÁF-ajánlás, amely minimum 20%-ban határozza meg az önrészt, és 8 évben maximalizálja a futamidőt. Már most látszik, hogy ez a szabályozás megtisztította a lízingcégek portfólióját. A PSZÁF-ajánlás életbe lépése óta sokkal kevesebb a bedőlő autóhitel.

Az elhúzódó pénzügyi válság miatt az emberek ezerszer is meggondolják, mielőtt hitelt vesznek fel, a statisztikák szerint arányaiban több lett a készpénzes vásárló. Manapság olyanok nem vesznek járművet, akik nulla százalékos önerővel hitelre vásároltak volna.

Egy átlagos autóhitel 2–2,5 millió forint volt korábban, míg az átlagos futamidő 5-6 éves. Ha a bevezetendő havirészlet-korlátozást vesszük, akkor egy átlagfizetéssel rendelkező igénylő devizahitel esetében (vegyük számításba, hogy az autóhitelek túlnyomó többsége deviza alapú) alig valamivel több mint 20,000 forintos havi részletet tud vállalni. Ld. autóhitel kalkulátor. Ez 8-900 ezer forintos hitelt jelent ötéves futamidővel számolva. Ennyiből nem lehet új autót venni, használtat is alig. Ha a minimálbérre bejelentetteket nézzük, még rosszabb a helyzet, hiszen ők havi 10,000 forintos hitelt tudnak csak felvenni, ami ötéves futamidővel számolva csupán néhány százezer forint, amiből kizárt, hogy új vagy nem túl öreg járművet lehessen vásárolni.