A Magyar Nemzeti Bankon kívül, számos vezető külföldi bankház is résztulajdonosa volt, ami biztos alapokra helyezte működését, és biztos pénzügyi hátteret biztosított. A CIB elődje az 1875. évi magyar részvénytársaság jog alapján került bejegyzésre. Tevékenységét a Pénzügyminisztérium engedélye alapján végezte, míg 1995. decemberében kereskedelmi bankká alakult. A kilencvenes évek első felében kizárólag konvertibilis valutában végzett banki műveleteket. A kétszintű bankrendszer bevezetése lehetővé tette, hogy az egyre növekvő magyarországi ügyfélkört kiszolgálva forintban tudja a bank kielégíteni a keresletet. Ezért a már meglévő Közép-Európai Nemzetközi Bank Rt. mellett 1988-ban létrejött a CIB Hungária Bank Rt. Az 1997-ben végbement jogi- és strukturális változások következtében a kettő külön intézet feleslegessé vált, ezért 1998. január 1-i egyesülés révén a mai CIB Bank jött létre, ami egyaránt végez forint- és devizaműveleteket is. A termékpalettán szerepelnek lakossági és vállalati hitelek, CIB autóhitel, lízing, lakáshitel stb. Újabb szerkezet- és tulajdonosváltás következett 1999-ben, aminek következtében az olasz Banka Intesa vásárolta meg a magyar CIB bankot. További fúzió ment végbe az anyavállalatnál, így a Gruppo Banka Intesa vált Olaszország legnagyobb bankcsoportjává.

Erre azért lenne szükség, mert igaz ugyan, hogy a pénzügyi vállalatokra Magyarországon elég sok szabályozás vonatkozik, viszont még mindig találnak olyan kiskaput a autóhitel finanszírozók, pénzintézetek, amellyel vásárlásra bírják a lakosságot. Ha pedig a finanszírozók kihasználják ezeket a kis kapukat, akkor az ügyfelek számára kellene gátat szabni a felelőtlen költekezésben. De hogyan? Segíthet ebben a PSZÁF ajánlása? Vagy a finanszírozók önszabályozásra kényszerülnek?

Úgy tűnik, hogy a mai Magyarországon túl nagy a “hiteldemokrácia”, miközben sokan nincsenek is tisztában a legalapvetőbb pénzügyi fogalmakkal, mint például a hitel és lízing közötti különbséggel, a KHR-rel, és a kondíciókkal (THM, stb.). Miért ölthetett Magyarországon ilyen hatalmas méretet a hitelezés? Milyen a pénzügyi kultúránk egy fejlettebb országhoz (Ausztriához) képest? Van még miben fejlődnünk? Vagy egy egészséges növekedésnek lehetünk szemtanúi? Erre már a televízióban is választ kaphatunk, amikor is a több tízezer bedőlt banki ügyletről, visszavett autókról, szomorúra forduló emberi sorsokról hallunk. Nem tanulunk mások kárán?

Milyen irányban kellene elmozdulnia az autófinanszírozás egészének ahhoz, hogy sem a lakosságban sem pedig a pénzügyi vállalatok növekedésében ne essen csorba? Lehet olyan szabályozás, amely mindkét félre pozitív hatással lesz? Nagyon remélem, hogy igen – és természetesen nem a pénzügyi vállalatok miatt, hanem a lakosság miatt. Ha az idősebb generáció megélt hitel nélkül, akkor mi miért szeretnénk minden áron előre hozni fogyasztásunkat?

A lakosság körében azt kellene tudatosítani, hogy „ne vállaljuk túl magunkat”, nem pedig azt, amiről minden reklám szól: mi megérdemeljünk, hogy például egy új autónk legyen. Ezt mindenkinek saját magának kellene eldönteni, hogy tényleg “megérdemli-e”, vagy egyáltalán belefér-e a családi költségvetésbe. Az autóhitel kalkulátor használata nem lenne túl megerőltető. A média túl nagy hatással van ránk. Nem szabad mindent elhinni, amit a reklámokban hallunk, hiszen nem véletlenül vizsgálja őket a Gazdasági Versenyhivatal sem, csak sok esetben nem hallunk róla, hogyan tévesztenek meg minket a reklámokban (és nem egy példa lenne erre az autós reklámokkal kapcsolatban).

Menjünk vissza egy kicsit az időben. Az én ismerőseim között is volt olyan, aki az autóhitel futamidejének lejárata előtt meg szeretett volna válni autójától, ám ez a hitel konstrukció miatt korlátokba ütközött. Ekkor kezdtem el az autófinanszírozással mélyebben foglalkozni. Szakújságokban kerestem a magyarázatát, miért olyan nehéz megválni az idegen forrásból finanszírozott, hiteles vagy lízingelt autóktól, hogyan lehetne ezt a problémát elkerülni?

Így találtam rá a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 1/2007. számú vezetői körlevelére, amelyet a gépjármű hitelezéssel és autólízing, pontosabban gépjármű lízinggel foglalkozó pénzügyi intézmények vezetőinek címeztek. Ebben olyan javaslatok találhatók, amellyel érdemes lenne mindenkinek tisztában lennie, főként azoknak, akik autóvásárlás előtt állnak. Ezeket a javaslatokat szeretném részletesebben bemutatni.

A piaci szegmensben kialakult erős verseny miatt a pénzügyi intézmények olyan termékeket is kínálnak, amelyek a magasabb jövedelmezőség érdekében a kockázatok növekedését testesítik meg, illetve egyes pénzügyi intézmények, a maguk és ügyfelek közötti információs aszimmetriát, az ügyfelek kockázattudatosságának, pénzügyi ismereteinek hiányosságát kihasználva nyernek ügyfeleket.

Fogalmazták meg az alapproblémát a PSZÁF körlevelében. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a vevőtájékoztatás Magyarországon nem megfelelő, hiszen sem a pénzügyi intézményeknek sem az autókereskedőknek, sem az autóhitel közvetítőknek nem áll érdekükben, hogy ezen változtassanak, mivel ez az autó értékesítés ill. autóhitel kihelyezés nagymértékű visszaesésével járhat. Éppen ezért a vásárlóknak nagyon körültekintőnek kell lenniük, ha idegen forrást szeretnének igénybe venni a személygépkocsi megvásárláshoz (és itt megint csak nem a földönkívüliekről van szó). Az autóhitel kalkulátor használata is erősen javallott, komoly pénzügyi döntésről van szó, nem hagyatkozhatunk csak a reklámokban hallottakra.

Az autóhitel konstrukció minden egyes részletével külön kell foglalkoznunk. Sok kérdés merül fel a PSZÁF ajánlásával kapcsolatban: Tulajdonképpen miért volt szükség erre a körlevélre?

Lehet, hogy nem korrektek az ügyfelekkel a pénzügyi intézmények? Mennyire alkalmazzák a finanszírozók az ajánlottakat? Hogyan lehet biztosítani a javaslatok betartását? Milyen hatással lehet ennek alkalmazása vagy nem alkalmazása az autópiacra, autóhitel piacra?

Mennyien lehetnek, akik nincs kgfb-jük? És mennyien lehetnek, akik nincs autóhitelük? Az idei kgfb-kampány, talán az emberek pénztelensége miatt, sokkal komolyabb tömegeket mozgatott meg, mint a tavalyi. Érdekes, hogy miközben például egy bank arra törekszik, hogy meglevő ügyfeleit megtarthassa (vagyis próbálnak megtenni minél többet azért, hogy egy másik bank nehogy elvigye autóhitel felvevő ügyfelét egy kedvező autóhitel-kiváltó kölcsönnel), addig a biztosítók nem erre utaznak.

Hogy ezt honnét lehet tudni? Egy gépjárműhitelnél, ha az adós nem tud fizetni, elkezdhet egyezkedni bankkal, futamidő-hosszabbítást kérhet, és ugyanígy, a sokkal rugalmasabb autólízingnél is sok lehetőség áll fenn, ha valaki bajba kerül. A bankok csak pénzt adnak, az autó a tulajdonosé, tehát a bank egy autókölcsön bebukása esetén nagyot bukhat, nem csoda, hogy igyekeznek minél többet megtenni, hogy ne valamilyen lepusztult autótelepen legyenek kénytelenek fillérekért eladni az autókat (nem mintha sajnálnám őket a bukás miatt), hanem amíg csak lehet, addig sajtolják az adósból a törlesztést. A lízingcégeknél kisebb a probléma, hiszen az autólízing cégek tulajdonában van az autó, és így, ha az adós nem fizet, akkor nem kell az autó megvételéről eladásáról gondoskodni: a lízingcég lenyeli az addig befizetett összeget, ráadásul az autót egyszerűen csak beviszik a telepükre, és akár már másnap újra lízingbe adhatják. De ők sem erre játszanak: mégis csak jobb, ha egy autóhitel vagy autólízing kifutja magát, és az adós rendesen fizet 8-10 évig.

A kötelező autóbiztosítás esetében a helyzet jól láthatóan nem ez. Hogy miért, arra csak a biztosítók korifeusai tudnának választ adni, minden esetre tény, hogy szinte minden autós találhat magának jövőre jobb ajánlatot, mint amilyet jelenlegi biztosítója nyújt.

Magyarul: a mostani biztosító kedvezményeire ráígér egy másik, miközben a másik árainak aláígér egy harmadik és így tovább. Az autósok nem vesznek el, csak átvándorolnak oda, ahol olcsóbban megkapják ugyanazt, mint másutt. Persze kérdés, hogy ha egy biztosító tavaly 20000 forintért kínálta a biztosítását, akkor idén, amikor a vezető egy kategóriával feljebb kerül, miért kerül a biztosítás ugyanarra az autóra többe.
Még szerencse, hogy az autóhitel kalkulátor nem így működik. Mi lenne, ha lenne egy központi regiszter, és aki jól fizet, nem csinál semmi rosszat, annak megemelnék a díját?

A svájci frank alapú hitel esetében persze ez valósággá vált, de rajtunk kívül álló okok miatt – nem „büntetésül” a határidőre befizetett összegekért. Kérdés lehet az autóhitelt felvevők vagy autólízinget fizetők részéről, hogy mikor lesz majd olyan, hogy jutalmazni fogják azokat, akik éveken át megbízhatóan fizetnek be mindent? Mikor engednek el valamennyit a tőkéből? Vagy a kamatokból? Mikor könnyítenek rajtuk? Sajnos a válasz: soha. A bankok nem jótékonysági intézmények, ha autóhitelről van szó, akkor pedig főleg nem.

A gépjármű vásárlás első lépése még az autóhitel felvétele előtt a megvenni kívánt autó, teherautó, kisteherautó kiválasztása. A barátok, ismerősök, szakértők persze mind egészen mást mondanak, és a szerencsétlen autóvásárló végül már tényleg nem tudja, hogy hova, kihez kellene fordulnia, hogy megbízható információt kapjon. Probléma lehet, hogy új autót vegyen vagy régebbit. Ha használtat, akkor hány éveset?

Van, aki a három-négy éves autókra esküszik, mások szerint csak a 7-8 éves autó vásárolható meg nyugodt szívvel, mert azokon már minden hiba kijött, mindent ki is javítottak, ráadásul azokban még nincs annyi elektronika, ami elromoljon, tetemes javítási költségeket szakítva a tulajdonos nyakába. Ha valakinek autóhitelt kell felvennie (vagy valamilyen oknál fogva, bár nem kell, de mégis gépjármű hitellel szeretné megoldani a vásárlást), akkor az is egy külön szempont, hogy az autóhitel kalkulátor minél kevesebb havi törlesztést mutasson.

Ezen többféleképpen lehet segíteni: oldalunkon a legjobb autókölcsönöket találja, vagyis, ha minket megtalált az interneten, máris tett egy lépést az olcsó autóhitelek felé. Fontos még, hogy hosszú futamidőt válasszon, hiszen ez szintén csökkenti a törlesztést. Ha lízingelni szeretne, az önerő kisebb, értelemszerűen ekkor a nagyobb autólízing összeg többe fog kerülni, mintha már eleve nagyobb kezdőrészletet tenne az autóhitel mellé. Sok mindent mérlegelni kell tehát a kölcsön felvétele előtt. A használt autó vagy új autó kérdést is eldönti, hogy milyenek a leendő kocsitulajdonos anyagi körülményei, hiszen ha valakinek nincs elég készpénze egy drágább autóra, akkor az esetek nagy százalékában egy nagyobb autóhitelt sem fog tudni vállalni, mivel egy új Audi, Mercedes, Volvo vagy Lancia, BMW hitelének kigazdálkodásához havi súlyos tízezrekre van szükség. Ilyenkor tehát maradnak a nem presztízsmárkának vagy nem presztízsautónak számító Citroën, Peugeot, Fiat, Opel, Skoda vagy esetleg Dacia gépjárművek, vagy az olcsóbb kisteherautók (Hyundai, Kia), amelyek kiválóan ki tudják szolgálni utasaikat, bár az előbb felsoroltakhoz képest a minőségi különbség azért nyilvánvaló.

Ha tehát autóhitelre van szüksége, először is mérlegeljen, utána autó hitel kalkulátorunkkal számoljon, majd kössön olyan kompromisszumot, amelyet még elfogadhatónak tart, és a pénztárcája is megenged. Az igazi művészet valóban abban áll, hogy megtaláljuk, melyik az a legjobb autó, amely a legkevesebb autóhitelből megvehető. Az olcsó autóhitelt mi biztosítjuk, az autó kiválasztásában sajnos nem tudunk segíteni.

Az autóhitelek példáját tudnánk hirtelen felhozni, bár, mint látni fogjuk, a gépjármű hitelek és autó lízingelés területén valójában még egyértelműbb a helyzet: amelyik hitel vagy lízing olcsóbb, az jobb is.

De hogy ez, a gépjármű finanszírozás területén egyértelműen igaz mondat miért nem érvényes feltétlenül a sokkal kisebb tételeket megmozgató kgfb-piacon is? Azért, mert a biztosítások piacán sajnos kóklerek és csalók is előfordulnak, ami a hitelezésre és a lízingelésre nem jellemző. Az autóhitelek piacán csak komoly játékosok vannak, hiszen ezt a tevékenységet bankok végzik. Nem képzelhető el tehát, hogy autóhitelt akarunk felvenni, és végül mégsem kapunk. De ha valaki így is járna, az sem lenne különösebben kellemetlen, hiszen senki nem veszít egy fillért sem. Az autóhitel felvehető egy másik, kedvező – és valós – feltételeket kínáló pénzintézetnél is, legföljebb az idő és az energia ment pocsékba, amit a gépjármű finanszírozás megszerzésére fordított az ügyfél.

A kötelező biztosításnál azért merülhet fel a csalás lehetősége, mert itt az ügyfél fizet (míg az autóhitelnél vagy autólízingnél ugyebár a pénzintézet), és az ügyfélnek előre be kell fizetnie az éves díjat. Ilyen esetben tehát a csaló biztosító (emlékezzünk a MÁV-ra), vagy az a biztosító, amely komolytalan ajánlatokkal áll elő (KÖBE, példának okáért), elfuthat a pénzzel, és az ügyfél így hoppon marad.

Figyeljünk tehát a kedvező díjak mellett (amelyek persze nagyon is fontosak lehetnek, ha autóhitel is nyomja vállunkat, persze cégünk segít ebből is megtalálni a legolcsóbbat!) a biztosítóra is. Miközben az általunk kínált gépjárműhitelek természetesen megbízható banktól származnak, addig a KÖBE, TIR és egyéb biztosítók konstrukciói gyakran csak olyanok, mint a meszelt sír: kívülről jól néznek ki, de belül rohadnak.

Ügyeljen tehát, hogy milyen biztosítást köt a kampány idején, amikor már a kilowattok számítanak, nem pedig a köbcentik, és egyben felhívjuk a figyelmét, hogy a hitelek piacán sosincs nyugalom, így ott még inkább érdemes az ajánlatokat böngésznie! Ha úgy véli, erre nincs ideje, válasszon minket, és mi a legjobb ajánlatokat válogatjuk össze önnek!

A kötelező biztosítás nevében is szerepel, hogy kötelező, vagyis miután ön autóvásárlásra adta a fejét, és autóhitelből vagy autólízingeléssel, esetleg (ma ez igen ritka) készpénzzel megvette autóját, biztosítást kell kötnie rá. Az autóhitelek manapság nem olcsóak (sőt valójában sosem voltak azok), és egy melléjük vállalt rossz kötelező biztosítás alaposan leürítheti havonta a kasszát. Érdekes, hogy az autóhitel és az autólízing nem kötelező, hiszen éppenséggel lehetne gépjárművet vásárolni készpénzre is, mégis, az autókölcsönök esetén kevesebbet morognak az autótulajdonosok, és inkább lenyelik a hitel vagy lízing havi törlesztőrészletét szó nélkül, míg a kötelező biztosítás esetén mindenki azt várja, hogy egyre lejjebb menjenek az árak, és ha ez nem így történik, akkor máris kezdődik a zúgolódás.

Aki nyomon követi az autókölcsönök és egyáltalán bármiféle autófinanszírozási formák piacának változásait, az láthatta, hogy 2010 tavaszán nagyon jelentősen átalakultak az autóhitel kondíciói. Itt most csak röviden térünk ki arra, hogy magasabb lett az önerő, a svájci frank alapú autókölcsönök kikerültek az ajánlatok közül, és vállalkozások már csak lízingelhetnek autót (vagy motort, teherautót stb.), nem vehetik meg azt hitelből.
Idén nagyon rossz hírek jöttek a kötelező biztosítással kapcsolatban, hiszen mindenki úgy vélte, hogy a köbcenti alapú elszámolás megváltoztatása után nem csak az autókölcsönöket fogja elérni a növekedés, hanem a kötelező díjait is. Október 30-án aztán kiderült, hogy az egészből egy szó sem igaz.

Szerencsére az autóvásárlási hitelek és a lízingdíjak hektikus változásait nem követik a kötelező biztosítás havi, féléves, éves vagy negyedéves részletei. Hogy ennek mi lehet az oka? A balesetek száma folyamatosan csökken, így a biztosítóknak kevesebb káresemény után kell fizetniük, és kisebb kiadásokkal is megúsznak egy-egy évet (bárcsak az autóhitelek és gépjárműhitelekről is elmondhatnánk ugyanezt). Sajnos az autófinanszírozásra ez már nem igaz. Azonban egy jó hitelközvetítőnél még mindig találhat kedvező gépjármű hiteleket vagy, ha céges autót szeretne venni, olcsóbb (nem írjuk, hogy olcsó autóhitelt) autólízingelési lehetőséget.

A lépcsős hátúhoz megfizethető áron juthatunk hozzá. A kisautót elsőként Oroszországban mutatják be, s ott is indul elsőként a sorozatgyártás is – véleményünk szerint ez tovább fog bővülni, ez a kategória és a márkanév másutt is várhatóan nagy népszerűségnek fog örvendeni.

Az új VW Polot valóban csak megszokásból hívhatjuk kisautónak, hiszen méreteiben jócskán meghízott, nem csak a hosszát tekintve. Ennélfogva valójában egy kompakt családi szedánnal állunk szemben, jócskán tágasabb csomagtérrel csapott hátú rokonainál. A tengelytáv 80 mm-rel nyúlt meg, egészen pontosan 2,55 méterre, ezt az adatot figyelembe véve nagytestvérével, a VW Golf-fal hasonlítható már össze, 4,38 méteres hosszával pedig le is körözi nagytestvérét. A szélessége maradt 1,7 méter, s az 1,46 méteres magasság sem változott a kisebb, csapotthátú Polo változatokhoz képest. A futómű tervezése az orosz útviszonyokhoz igazodik, ennél fogva a hasmagassága is 1,5 cm-rel megnőtt. Az új sedan Polóba a már bevált 1,6 l-es, 105 hp-s Volkswagen-motort szerelték, amely egy ekkora karosszériával különösebb nehézségek nélkül elboldogul. Alapfelszereltségként ötsebességes manuális váltó jár hozzá, de extraként hatfokozatú Tiptronic automata váltóval is használhatjuk.

Arról egyelőre nem közöltek adatokat, hogy a sedan Polo-t Kelet-Európa mely részein fogják még bevezetni, eljut-e Magyarországra is az autó. Az új Polo sorozatgyártását Kalugában kezdik, mely Moszkvától 160 kilométerre levő található. Az orosz átlag árakhoz képest nem lesz olcsó mulatság, de a tervezett 399 ezer rubeles kisautó– magyar fizetőeszköz szerint 2,87 millió forint – Magyarországon minden bizonnyal kelendő lenne minden előnyével és hátrányával együtt.

A legutóbb, egy hónappal ezelőtt, február végén, arról értekeztünk, hogy Németországban borzasztó negatív rekordokat döntöttek az eladási statisztikák. Bár 2009-ben még úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, mivel az autóeladások a roncsprémium miatt jól alakultak, az év végére kiderült, hogy valójában csak a roncsprémium alakultak olyan jól. Amikor a német kormány megtakarítási okokból megszüntette a segítséget, amelyet azoknak adott, akik régi autóikat leadták, és helyette újat vettek, akkor kiderült, hogy a roncsprémium nem lendületbe hozta az autópiacot, hanem csak egy kicsit még életben tartotta, mielőtt tetszhalott állapotba került. Talán a németek példáján okulva a franciák és az olaszok, akik közel sem állnak olyan jól, mint a világ egyik legerősebb gazdasága, nem engedték el az autógyárak kezét, és még 2010 elején is van roncsprémiumuk. 1000 és 5000 eurós kedvezményt adnak az autók árából, ami hatalmas összeg, hiszen ez még egy középkategóriás, minőségi autó árának is kiteheti a negyedét.

Visszatérve hozzánk és szűkebb környezetünkre: Romániában több mint 60%-kal estek vissza az autóeladások. Mielőtt döbbenettel néznénk erre az adatra, és valami meggondolatlan, enyhén soviniszta kijelentésre ragadtatnánk magunkat: hazánkban 58%-kal esett vissza az autóeladások száma az utolsó válság előtti tavaszhoz, tehát 2008-hoz képest.

Ezzel együtt a hitelpiac is jelentősen megváltozott. A hitelek száma 90%-kal zuhant, ami példátlan a magyar hitelpiac minden szegmensét tekintve. A bankoknak természetesen lépni kellett, hogy ez sikeres lesz-e, arról még a jövő dönt. Mindenesetre érdekes lehet megnézni, hogy milyen intézkedésekben látták a pénzintézetek és a PSZÁF a fényes jövő zálogát.

Először is kizárták a jó hitelek közül a frank alapúakat, mivel ehhez 60% önerő kell, amivel gyakorlatilag senki sem rendelkezik, aki pedig igen, az valószínűleg inkább gyűjt még egy kicsit, és megveszi az autót lábon. Maradt az euró és a forint alapú autóhitel. Utóbbiaknál mindig alacsonyabb a kamat, viszont sokkal nagyobb az önerő (40% a 25%-kal szemben). Magánszemélyeknek pedig már csak hét év lehet a futamidő.

A nem lakossági ügyfelek kicsit jobb feltételekkel juthatnak autóhitelhez: a futamidő cégek és vállalkozások esetén nyolc év, és az önerő csak 35, illetve 20%. Ennek az oka egyszerű: nem természetes személyek csak lízingelhet, és a lízingkonstrukció mindig kedvezőbb, mint akár a legkedvezőbb autóhitel. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a lízing esetén a bankok és egyéb intézmények saját tulajdonukban levő autókat, teherautókat stb. adnak el – úgymond –, tehát bátrabbak, amikor a feltételeket kell meghatározni.

Egyébként a technikai részletek idén tavasszal is nagyjából ugyanolyanok maradtak, mint amilyenek voltak is: a legidősebb autó 12 éves lehet, a futamidő lejártakor sem öregebb 15 évnél, és a legkisebb összeg 300 000 forint. Szintén maradt az autóhitelhez kért papírok listája is: magánszemélyeknek az alapvető iratok, cégeknek mérleg, cégkivonat, aktuális főkönyvi kivonat, és a hitel felvevője részéről a szokásos papírok.
Hogy ezeknek az intézkedéseknek, a változásoknak lesz-e pozitív hozadéka, az még a jövő zenéje. A bankok és a PSZÁF arra számítanak, hogy legalábbis a legrosszabb ügyfeleket ezekkel a kondíciókkal ki lehet szűrni, és a hitelpiac megtisztul: aki nem elég tőkeerős, az nem kap hitelt, sem lízinglehetőséget. Az aggódás érthető, mivel a jelenlegi gazdasági válság is úgy indult, hogy az amerikai bankok már a legrosszabb ügyfeleknek is adtak autó kölcsönt, akiknek az anyagi helyzete pengeélen táncolt, és aztán, őszinte sajnálatára az egész világnak, rosszfelé dőlt el.

Mi mást is várhatnánk persze abban a helyzetben, amikor az autóeladások az egész világon komoly mértékben visszaesnek (kivéve néhány országot, erről majd később), az autóipar halódik, márkák és cégek kerülnek sírba vagy legalábbis annak szélére?

Németországban hihetetlen mértékben visszaesett az autóeladások száma, és úgy látszik, hogy mi sem tudunk kikecmeregni a válságos időszakból, mintha csak valóra válnának Szekfű Gyula szavai a német–magyar sorsközösségről – persze ő egészen más szempontból beszélt a nyugati szomszédunkhoz (akkori szomszédunkhoz) fűződő viszonyról.

Produkáljuk tehát a világ egyik legfejlettebb államának eladási statisztikáit itthon is, a legnagyobb sajnálatunkra. Az új autó eladások száma tavaly drámai mértékben esett vissza, idén pedig még azt is felül fogja múlni. Az gépjármű hitelek területén nyilván ugyanez a helyzet. Azonban nem. A gépjármű hitelek ugyanis még jobban megsínylették a válságot: míg az autóeladások csak 60%-kal estek vissza, addig az autóhitelek 90%-kal. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? 2008-ban minden tízből kilenc autót gépjárműkölcsönre, egyet pedig készpénzre vettek meg, 2009-ben pedig éppen fordítva: hitelre tízből egyet, készpénzre tízből kilencet.

Milyen hiteleket kínálnak bankok? Miért ennyire nagy a visszaesés? Talán rosszak a gépjárműhitelek? Semmiképpen sem. A kihelyezés szigorúbb, de a kamatok alacsonyabbak. A gépjármű hitelek visszaesése a felvevők bizonytalankodásának eredménye. Ráadásul a mai gépjárműhitel piac annyi hitelt tartalmaz, hogy azokat nem könnyű átlátni, így általánosítani sem lehet.

A klasszikus gépjárműhitel az, amelyet új vagy használt autó vásárlásához vesz fel az ügyfél. Ilyen esetekben a megvenni kívánt autó nem lehet idősebb 12 évesnél, és a hitel lejártakor sem lehet több tizenötnél. A hitel maximális futamideje 8 év, a hitelösszeg korlátlan és akár a jármű 80%-ára is rúghat. Természetesen felvehető a kölcsön euró vagy frank alapon is.

A gépjárműhöz kapcsolódó hitelek azonban sokkal összetettebbek ennél. Ide tartozik például a gépjármű-fedezetes gyorshitel, amelyet személyi kölcsön, hitel helyett érdemes felvenni, mert a végeredmény ugyanaz, mint személyi hitelt vennénk fel, azonban sokkal jobbak a kondíciók. A gépjármű hitel eme fajtájának lényege, hogy az ügyfél autója, teherautója, motorja stb. terhére vesz fel hitelt, mégpedig a jelzálogtárgy EuroTax-értékének 80%-áig. A jármű tulajdonjoga az ügyfélé marad, semmilyen használatbeli korlátozást nem kell elszenvednie.

A gyorskölcsön után a gépjármű hitelek palettáján egy külön szelet a BAR-, illetve mai nevén KHR-listás ügyfelek számára kialakított konstrukcióké. Ezen hitelek felvételéhez az adós „rossz hírneve” miatt szigorúbb ellenőrzésen kell átesni, a bank alaposan megnézi, hogy nem egy megbízhatatlannak minősített adósnak folyósít-e gépjárműhitelt. Ha a hitelfelvevő átmegy a vizsgán, a kondíciók már ugyanazok.

A gépjárműhitelt kiváltó hitelekről kell még végül említést tenni. A felvétel kondíciói megegyeznek az elsőként említett gépjárműhitelével, csak ebben az esetben a kölcsönt nem autóvásárlásra fordítja az ügyfél, hanem arra, hogy egy rossz, drága, magas törlesztésű hitelt egy összegben visszafizesse, és aztán a sokkal jobb, olcsóbb hitelt törlessze tovább.