Az első ránézésre talán kissé barátságtalannak tűnő mutató logikáját könnyebb megérteni, ha mind a számlálóban (Adózott eredmény + Értékcsökkenési leírás + Hosszúlejáratú hitelek kamatai), mind a nevezőben (Hosszú lejáratú hitelek törlesztése + Hosszú lejáratú hitelek kamatai) átmenetileg figyelmen kívül hagyjuk a hosszúlejáratú hitelek kamatát.

Ezek után a számlálóban a képződő éves cash flow-t találjuk, amely az éven túli, tehát a későbbi jövedelmet megelőlegező hitelek törlesztésének rendeltetésszerű forrása. A nevezőben pedig a törlesztendő tőke marad.
A kérdés tehát az, hányszorosan fedezi az éves pénzjövedelem az éven túli hitelek esedékes törlesztését. A tört további része úgy értelmezhető, hogy ha a cég nyereséges, akkor a hosszúlejáratú hitelek kamatának
megfizetése biztosított, mert a kamat – a pénzügyi műveletek ráfordításai között – mint eredményrontó tényező már figyelembe lett véve.

Az adósságszolgálati fedezet alkalmazása során gondot okozhat, hogy a hitel törlesztésén felül esedékes fix kötelezettségek (pl. fizetendő bérleti díj) nem jelennek meg a törtben. Nem árt tudni, hogy a beszámoló tényadataiból számított mutató a jövőre vonatkozó előrejelzésekre különösen alkalmatlan: a hosszúlejáratú hitelek törlesztése, elsősorban a devizahitelekre gondolunk, nem feltétlenül egyenletes.