A jelzáloghitel-válságról manapság már hajlamosak vagyunk elfelejtkezni, mivel annyira lefoglal mindenkit a gazdasági világválság – teljes joggal, hiszen következményei pusztítóak –, hogy a tulajdonképpeni okozó tényezőt már homály fedi.

Érdekes lehet tehát egy pillantást vetni a 2008-tól világszinten érezhető jelzáloghitel válság kiindulása körüli eseményekre, hogy tisztábban lássunk. Egyrészt érdekes is lehet tudni, hogy mi okozhat olyan krízist, amely az egész világot megrázza, másrészt esetleg láthatjuk a jeleket, ha legközelebb megint ilyen irányba kezd elmenni a pénzpiac. Persze mi, földi halandóként, ki nem választottként aligha tudunk tenni bármit is, hogy az események a jó irányba forduljanak, de mégis jobb, ha ismerünk valamit, mert a pszichológia egyik alaptétele szerint amit ismerünk, attól már nem félünk – annyira. (Ezzel mondjuk aligha értenek egyet azok, akik nagyon jól ismerték Sztálint vagy Rákosit, és éppen ezért rettegték a generalisszimuszt és legjobb tanítványát. A pszichológusok is tévedhetnek…)

A jelzálogpiac válsága annak köszönhető, hogy a bankárkaszt nem elégedett meg addigi bevételeivel, hanem még többet akart összeharácsolni magának. Ez talán sommásnak ítéletnek hangzik, azonban rátapint a lényegre, és nem lehet egyetlen szavát sem megcáfolni. Talán még emlékezhetünk rá az iskolai tanulmányokból, hogy az 1929-es válság (amelynek következményei a mainál sokkal pusztítóbbak voltak) azért is alakult ki, mert Amerikában már mindenki megvett mindent, az emberek egyszerűen nem akartak több autót, mosógépet stb. venni, teljesen beállt a piac. Persze nem ez volt a közvetlen kiváltó ok, de az egész ide vezethető vissza.

A mostani válság alapvető oka tehát az volt, hogy a jó adósok már mind vettek fel hiteleket, a hitelpiac nem akart tovább bővülni. (Miért kell mindig mindennek tovább bővülni? Miért ez a kulcsszó? Miért elvárás, hogy minden ország gazdasága állandóan növekedjen? Hova?) A bankok így elkezdtek a rosszabbnak tűnő adósok számára is konstrukciókat kifejleszteni, magyarul: azoknak is akartak jelzáloghitelt folyósítani, akiknek addig nem adtak volna, csak, hogy bevételeiket növelni tudják. (Nagyon szép török eredetű szavunk eszünkbe juthat: harácsolás.)

A jelzáloghitelek közül elsősorban az ingatlanok körüli problémák okozták a válságot. Egyre több rossz adós kapott hitelt, mivel senki sem gondolta, hogy az USA növekvő gazdasága egyszer recesszióba fordul, és az adósok hirtelen nem tudnak majd fizetni. Azonban a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés csak illúzió, hiszen mindig jönnie kell a ciklikus visszaeséseknek is. A bankok ráadásul saját maguk alatt vágták a fát, hiszen – amellett, hogy ostoba módon nem számítottak arra, az USA gazdasága sem növekedhet örökké – egyre megbízhatatlanabb adósoknak helyeztek ki pénzt. Így, ha a gazdaság egy kicsit megingott, azonnal rengeteg megbízhatatlan adós került nehéz helyzetbe, akiknek amúgy is problémás lett volna a hitelük, de egy nehezebb időszak természetesen őket érintette a legjobban. Ha még mindig nem ment el a kedve az ingatlanhitelektől, az alábbi linkre kattintva: jelzáloghitel kalkulátor számolhat és ajánlatot is kérhet.

A pénzáram egy adott időtartam alatt befolyó pénzbevételek és kiáramló pénzkiadások sorozata. Egy pénzösszeg jövőértéke megmutatja, hogy ha az adott futamidő alatt a pénzt az elvárt hozammal fektetjük be, mennyi pénzünk lesz a futamidő végén. Egy jövőben esedékes pénzösszeg jelenértéke megmutatja, hogy mekkora összeget kellene befektetnünk a jelenben az elvárt hozammal ahhoz, hogy az esedékes pénzösszeget kapjuk meg az adott jövőbeli időpontban. Évjáradékról vagy annuitásról beszélünk, ha a jövőben esedékes pénzek között eltelt idő azonos, továbbá az egymást követő pénzösszegek mértani sort alkotnak. Ha a hozamok végtelen hosszúak, az annuitást örökjáradéknak nevezzük. Az annuitások esetében a hozamok lehetnek állandóak (egyszerű annuitás), vagy növekvőek egy g%-kal (növekvő annuitás). További magyarázatok a Pénzügyi Fogalomtár oldalain.

A gyorskölcsönök a mai idők mumusai Magyarországon, és talán máshol a világban is, ahol jóindulatú hitelfolyósítók próbálnak meg kölcsönt adni a megszorult embereknek.

A gyorskölcsön a Provident nevű pénzügyi uzsorás cég tevékenysége nyomán lett szitokszó hazánkban. Bár a tisztességes bankok és pénzintézetek tiltakoznak az ellen, hogy terméküket a lakosság elátkozza, valójában érthető, hogy a kölcsönt már felvevők vagy azok, akik ezen gondolkodnak, nincsenek jó véleménnyel a gyorskölcsönökről.

A gyorshitel lényege, hogy különösebb cécó nélkül, mindössze néhány személyes irattal fel lehet venni egy kisebb-nagyobb összeget – legalábbis a hitelfelvevő oldaláról a gyorshitel erről szól. A bankok ehelyett úgy látják, a gyorshitel egy olyan hitelforma, amikor a pénzt meglehetősen kockázatos körülmények között helyezik ki olyan embereknek, akik rá vannak utalva erre a forrásra, de éppen már amúgy is – sokszor – kiszolgáltatott helyzetük miatt még sérülékenyebbek, és könnyen elképzelhető, hogy nem tudják visszafizetni a felvett hitelt. A bank tehát a magas kamat miatt jó üzletet, ugyanakkor nagy kockázatot is lát a gyorskölcsönökben.

Végül meg kell említeni az uzsorásnak is nyugodtan nevezhető pénzpréseket, amelyek számára a gyorskölcsönök csak egy eszköz, hogy a szerencsétlen helyzetbe jutott emberekből, azok nyomorúságát vagy tájékozatlanságát kihasználva – minél több pénzt tudjanak kisajtolni.

Érdekes, hogy a gyorskölcsönök rendelkeznek a legmagasabb kamattal: ennek oka, hogy a hitelező megpróbál a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb pénzhez jutni. Erre az ösztönzi, hogy a hitel bármikor bedőlhet (ne feledjük, általában az ilyen kölcsönt bajban levő emberek veszik fel), így egyetlen célja, hogy még a bedőlés előtt a lehető legtöbbet visszakapja belőle. A banknak és az adósnak sem érdeke a zálogtárgy elárverezése, a börtön stb., így a folyósító mindig számíthat arra, hogy a felvevő utolsó erejét is megfeszítve megpróbálja törleszteni a kölcsönt.

A gyorskölcsönök piacán azonban vannak kedvezőbb konstrukciók is. A hitelkondíciók attól függenek, hogy mennyi pénzt helyeznek ki, és milyenek feltételeknek kell megfelelni. A fentiekből következik, hogy minél bizonytalanabb egy gyorshitel, annál magasabb lesz a kamata. Az autóhitel jellegű autófedezetes gyorshitelnek például éppen ezért nem magas a havi törlesztése: mivel ebben az esetben a bank vagy a pénzintézet egy megfelelő áron értékesíthető ingóságot kap, ha az adós nem tud vagy nem akar fizetni.

Itt is fennáll a veszély, hogy amikor az adós már érzi, hogy szorul a gyorshitel által a nyakába helyezett hurok, akkor például szándékosan megrongálja a jelzálogtárgyat vagy valamilyen egyéb trükköt eszel ki, azonban ez ritkaság, ezért az autó alapú gyorshitelek viszonylag kedvezőek. Hogy miért is érdemes gyorskölcsönt felvenni? Mert valóban sokkal gyorsabban hozzájuthat a pénzéhez, mint bármilyen egyéb hitelformánál; mert valóban csak néhány papírra van szükség a pénz igényléséhez; és, ami ezzel összefügg: a folyósító nem kér fizetési papírt, nem érdekli, hogy mennyi a havi jövedelme, és ez nagyon jól jön manapság, amikor szinte mindenki minimálbérből tengődik – a statisztikák szerint legalábbis mindenképpen.