Hiperinfláció

A hiperinfláció általában a háborúk utáni korszakok jellemzője. Valójában a háború előtt, illetve alatt alakulnak ki a későbbi viharos áremelkedés okai, de a háború alatt rendszerint még nem szabadul el az infláció, csak annak befejeződése után. A folyamat azzal kezdődik, hogy a háborúra való felkészülés megköveteli a gazdaság militarizálását, a békegazdaság hadigazdaságra való átállítását. A termelési struktúra katonai célú átalakítása természetesen nagyarányú állami kiadásokat követel, amelyekhez a hadi hiteleket a parlamentek rendszerint kénytelenek megszavazni. Ez egyben a “vaj vagy ágyú?” kérdését is eldönti, aminek természetesen következményei vannak. A foglalkoztatottság növekedése eredményeként nőnek a jövedelmek is ugyanakkor mivel a “béke javak” termelése csökken, a jövedelmek egy része elkölthetetlenné válik. Ez a kényszermegtakarítás eleinte nem okoz problémát, mivel a rendkívüli helyzetet a lakosság tudomásul veszi. A fogyasztási cikkek piacán kínálatot nem találó fizetőképes kereslet pedig pénzügytechnikai eszközökkel leköthető és az állam javára átcsoportosítható. Ezzel a technikával nemcsak az állam háborús erőfeszítéseinek finanszírozása támogatható, hanem (ha nem is tökéletesen) az árszínvonal is viszonylag jól kézben tartható. Kezdetben ezért gyors ütemű árszínvonal emelkedés nem bontakozik ki.