A közvetlen és közvetett finanszírozás

Közvetlen finanszírozás: a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó (beruházó) jövőbeli pénzével, illetve a fizetési ígéretet megtestesítő értékpapírral. Közvetett finanszírozás: a megtakarításokat egy közbenső intézménynek (tipikus esetben valamely banknak) össze kell gyűjtenie és nagyságrendjében, lejáratában, kockázatában és likviditásában átalakítva tovább kell adnia az anyagi felhalmozást végzőnek. Amennyiben a végső felhasználó esetleg nem fizet, akkor a közvetlen finanszírozás esetén a megtakarító kerül hátrányos helyzetbe, a közvetett követelések esetén a közvetítő intézmény. A megtakarítások e két áramlási módjának megfelelően a megtakarító vagy közvetlen követelést, más szóval elsődleges értékpapírt, azaz a végső felhasználó fizetési ígéretét, vagy közvetett követelést, azaz másodlagos értékpapírt kap a megtakarításáért. Elsődleges értékpapír a kereskedelmi váltó, a vállalati vagy kincstári kibocsátású kötvény, a részvény. Másodlagos értékpapír például a biztosítási kötvény, a takarékbetétkönyv, a csekkfüzet, a pénzintézeti kibocsátású kamatozó kötvény stb. Közvetlen finanszírozásnál csak az adásvételt meggyorsító, megkönnyítő, ún. technikai közvetítők tevékenykednek. Közvetett finanszírozásnál az eltérő jellemzőkkel bíró keresletet és kínálatot úgy hangolják össze, hogy a pénzintézetek közbenső kereslettel, illetve kínálattal lépnek fel.