Bank

A bank eredendően az az intézmény volt, amely betéteket fogadott el és pénzt kölcsönzött. A modern bankok ezen túlmenően más tevékenységeket is végeznek: fizetésközvetítést, fizetéseket,értékkezelést, értékpapír-műveleteket, valuta- és devizaműveleteket, egyéb pénzügyi szolgáltatásokat. A meghatározás nem csupán a szűkebb értelemben vett bankokra, hanem egyben intézményekre, az ún. egyéb pénzintézetekre, vagy más szóval pénzügyi közvetítőkre is érvényes. Sokan nem is tesznek különbséget bank és pénzintézett között, hanem szinonímaként használják a két fogalmat. A bank és az egyéb pénzintézetek közötti megkülönböztetésnek az az elméleti alapja, hogy a bank hitelműveleteivel képes pénzt teremteni, míg az egyéb pénzintézetek nem. Magyarországon az 1997. január 1-jén életbe lépett törvény „A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról” nem használja a pénzintézet kifejezést, hanem pénzügyi intézményről, hitelintézetről, bankról, pénzügyi vállalkozásról rendelkezik. A banknál lévő számlákról azonnal lehet fizetést teljesíteni (az ilyen típusú számlát általában folyószámlának, illetve látra szóló betétszámlának nevezik.) A bankok pénz- (betét-) teremtését korlátozza az, hogy szükség esetén az ügyfél kívánságára készpénzt kell kiszolgáltatniuk, illetve jegybanki pénzben kell kifizetést teljesíteniük.

A bankrendszer egy ország bankjainak összessége. A bankrendszer tárgyalása előtt tekintsük át a bankok kialakulásának történetét.

Már az ókorban megtaláljuk a bankok őseit, bár a mai bankfogalmat nem lehet az ókori bankokra alkalmazni. A magánbetétek őrzése Babilonban már az időszámítás előtti harmadik évezredben virágzó üzlet volt. A királyi raktárházakat, illetve templomokat számítják a legrégebbi bankoknak. E bankok a későbbiekben kölcsönügyleteket is végeztek. Később megjelennek a magánbankok. A görögöknél is a templomok lettek az első bankok, az időszámítás előtti negyedik században Athénban megtalálhatók a bankok őstípusai. Az érmék megjelenése után a letéti és kölcsönügylet mellett a pénzváltással egészültek ki a bankok üzletágai. Az ókori bankok nem élték túl a népvándorlás viharait, az egyetlen bankügylet, amely fennmaradt, a pénzváltás volt. A keresztesháborúk idején alakult ki a pénzkölcsönzők osztálya. A középkorban az olasz városállamokban alakult ki a mai modern bankrendszer alapjai. Elsősorban a lombard városok jelentek meg külföldön mint pénzkölcsönzők. Genovában már a XII. században találkozunk a piacon pénzváltókkal, akik a pulton, padon (olaszul: banco) folytatták tevékenységüket. Később került be az olasz nyelvbe a banca kifejezés bank jelentéssel. A banco kifejezést már nem használják, csak speciális pénzintézetek nevében találhatjuk meg. A bankárok tevékenysége a letétüzletre, a hitelműveletekre és a fizetések lebonyolítására is kiterjedt. Genovában alakult ki a váltóforgatás intézménye. A XV-XVI. Században a közületi (állami) bankok ősei is megjelentek. A XVI: században a magánbankárok élénk tevékenységet folytattak Velencében, a velencei bankrendszer jellegzetessége a zsíróforgalom fejlettsége volt. A XVI: században uralkodó valutáris zűrzavar 1587-ben Velencében egy állami bank, a Banco Rialto felállításához vezetett, amelyet 1619-ben a Banco del Giro váltott fel.

Az olasz városállamok bankjainak hagyományait az 1609-ben alapított Amszterdami Bank folytatta, amelynek funkciói: pénzváltás, pénzletétek elfogadása, klíring lebonyolítása, nemesfémek vásárlása, lombardkölcsönök folyósítása. 1619-ben alapították a Hamburgi Bankot a pénzforgalom zavarainak áthidalására, illetve záloghitelek folyósítására, a zsíróforgalom lebonyolítására.

Bár a svéd Riksbankot 1688-ban alapították, így ez a legrégibb központi bank, a bankok történetében a legjelentősebb eseménynek az Angol Bank (Bank of England) alapítását tartják. A bank megalapítása előtt a kereskedők felesleges pénzüket vagy a pénzverdében vagy aranyműveseknél helyezhették el. Az előbbi esetben a király által történő igénybevétel, az utóbbi esetben az aranyműves kölcsönző tevékenysége, illetve tönkremenetele veszélyeztette pénzük biztonságát. Angliában az aranyművesekből lettek a bankárok, akiknél az emberek értékeiket (arany, ezüstöt) először megőrzés céljából helyezték el, amelyről elismervényt kaptak, amivel fizetni is lehetett. Az aranyműves bankárok rájöttek arra, hogy nem minden ügyfél kéri egyidőben betéte visszafizetését, így azok terhére saját magukra szóló követelést bocsátottak ki, ebből alakult ki a bankjegy, majd később hitelt folyósítottak. A Bank of England 1694-ben alakult meg, mint az állam hitelezőinek testülete. Felhatalmazták bankjegyek kibocsátására és bankügyletek folytatására. Ettől az időtől számítjuk a modern jegybankok kifejlődését. AZ Angol Bank kincstárral kapcsolatos feladatai: államkölcsönök nyújtása, a kincstárjegyek forgalomba hozatala és forgalmának biztosítása, az állami bevételek kezelése. A bankjegykibocsátás szabályozására 1844-ben került sor, a bankot emissziós és bankosztályra osztották. Az emissziós osztály nagy függetlenséget élvezett, a bankjegykibocsátást limitálták, a limiten felüli kibocsátást nemesfém-fedezethez kötötték. A bankélet és a pénzforgalom válsága miatt az 1847-es törvényt 1857-ben fel kellett függeszteni. A XIX. és XX. század többi bankválsága során nem került sor a törvény felfüggesztésére egészen 1914-ig. 1939-ben új banktörvény lépett életbe. Döntő változást jelentett a bank fejlődésében az 1946. évi államosítás. A kontinens többi jegybankját csak XIX. század folyamán hozták létre: a Banque de France-ot 1848-ban, a Deutsche Reichsbank-ot 1875-ben (elődjét, a porosz bankot 1765-ben alapították.)

Érdekesen alakult a bankok fejlődése az Amerikai Egyesült Államokban. A sok bankjegykibocsátó bank tevékenysége túl sok papírpénz kibocsátásához, a pénz elértéktelenedéséhez vezetett. 1791-ben lényegében központi banki funkciókkal hozták létre a Bank of the United States-t, 20 éves időtartamra. A határidő lejártával az egyes államok, amelyek szuverenitásukat féltették, illetve a bankok, amelyeknek erős versenytársat jelentett, megakadályozták működésének meghosszabbítását. Az ezután keletkező pénzügyi zavar 1816-ban a második Bank of the United States megalapításához vezetett. Ezután az Ún. szabad banktevékenység időszaka következett, amelyben minden bank (ha bizonyos feltételeknek eleget tett) kibocsáthatott bankjegyet. Az 1870-es években szigorították a bankok bankjegykibocsátását. 1914-ben hozták létre a központi jegybankot, amely tulajdonképpen nem egy bank, hanem 12 körzeti tartalékbankból álló bankrendszer. 1934-ben a bankok betéteseinek védelmére bevezették a betétbiztosítási rendszert.

A XIX. század második felében a jegykibocsátással nem foglalkozó bankok tevékenysége is nagy mértékben fejlődött és specializálódott. Létrejöttek a bankok különböző típusai: leszámítoló bankok, jelzáloghitel-bankok, lombardbankok, földhitelintézetek. A bankrendszer fejlődését a nagybankok előrenyomulása, a bankkoncentráció jellemezte. A XX. Század elején folytatódott a XIX: században megkezdődött fejlődés.

Vissza

Lap teteje

Főoldal